Ismét kitárta kapuit Budapest korábban már-már legendássá vált francia csúcsgasztronómiai étterme, a Lou Lou. 2009-ben a válság olyan helyzetet teremtett, hogy az 1996-ban Rudits Károly által megnyitott éttermet nem lehetett tovább üzemeltetni, most azonban megújulva, a régi tradíciókat mégis megőrizve született újjá a VI. kerületi Székely Mihály utcában.
„Ahhoz, hogy megérthessük a jelent, ismerni kell a múltat is” – kezdi az étterem történetének elmesélését Rudits Károly. 1996-ban a Lou Lou első indulásakor a magyar csúcsgasztronómiai élet „csupasz tarlónak” volt tekinthető, ide robbant be a francia étterem. Az első három év gyakorlatilag úgy telt el, hogy nem volt magyar vendég, a fővárosban élő nagy nemzetközi cégeknél dolgozó külföldiek ültek be főleg a már akkoriban is különleges és egyedi hangulatú étterembe. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az általa behozott ízvilág sokkal ismerősebb volt a világ más tájain élőknek, mint a magyaroknak, ráadásul itthon egyáltalán nem voltak hozzászokva, hogy előre asztalt kelljen foglalni – ez sokakat elriasztott. 2006-ban Rudits Károly kitűzte a célt: megkapni Közép-Európa első Michelin-csillagát. 2009-ben a válság legínségesebb évében a Lou Lou mégis befejezni kényszerült működését, csöndben eltűnt, miután gyökeresen megváltoztatta a magyar főváros gasztronómiai életét. A sors furcsa fintora, hogy 2010-ben a Costes végül megkapta Magyarország első csillagát, 2011-ben pedig az Onyx is elnyerte az elismerést.
Most a Székely Mihály utcában tért vissza a legenda, megújulva, letisztulva, mégis folytatva a régi Lou Lou tradícióit. „Azokból a fajta esetleges túlzásokból, amelyek a Lou Lou 2006-os újjáépítés utáni éveit néha jellemezték, sikerült pont annyit visszavenni, hogy hűek maradjunk a régihez, és mégis megújuljunk” – mondja Rudits Károly. Ennek a változásnak több oka is van, a világ éttermeiben is visszafogottabbá váltak: sok helyen eltűntek az abroszok, nincsenek túldíszítve a belső terek, és az ételek is kicsit „letisztultak, könnyebben értelmezhetőek” lettek. Nehéz megmondani, hogy a spórolás hozta a divatot, vagy fordítva. „Amikor az első ember felvette az edzőcipőt az öltönyhöz, minden megváltozott, elsődlegessé vált a kényelem, háttérbe szorult a feszengés” – von párhuzamot a tulajdonos. Ezekhez az újfajta igényekhez kellett alkalmazkodnia a Lou Lou-nak is: egyszerre otthonosnak lenni, miközben nem szabad megfeledkezni az elvárásokról és a magas minőségről. A hazai csúcséttermek vendégeinek mintegy 60 százalékát most is a külföldiek adják, ami nem csoda, mivel alacsonyabb áron ugyanazt kapják, mint Európa nagyvárosainak éttermeiben.
Valószínűleg nem lesz ez másképp a Lou Lou-ban sem, de szerencsére ma már egyre több magyar vendég érdeklődik a magas szintű gasztronómia iránt.
A jó éttermekben Rudits Károly szerint három dolognak kell harmóniában lennie: az enteriőr, a tartalom és szerviz nem hagyhat kívánnivalót maga után. A konyhával kapcsolatban nagyon magasan volt a léc, hiszen amikor a Lou Lou bezárt, az ország első számú étterme volt. Most a Costes volt sous-chefje, Nagy Attila vezeti a konyhát, a menü pedig hozza azt a fran ciás könnyedséget és eleganciát, ami korábban is jellemző volt, de kissé oldottabb formában. A kínálatban a klasszikus francia konyha találkozik a modern ízvilággal harmonikus egységben.
Az ételek mellett azonban a környezet kialakításába is nagy energiákat fektettek, hogy egy egyszerre intim és otthonos, mégis elegáns és nagyon egyedi világot hozzanak létre. Rudits Károly az enteriőr kialakítását is szereti saját kézben tudni, a belső tér teljesen az ő ízlését dicséri, a székektől a kárpitokon keresztül a nippekig mindent ő választott ki. A tér egyik meghatározó eleme egyben a Lou Lou mottója is lehetne, az egyik falon neonfelirat hirdeti: Savoir Vivre (az Élet tudománya) vagyis élni tudni kell! Jól – lehetőleg finom ételekkel és szép környezetben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
