Mohácsi János rendezésében a jövő héten mutatják be a Hair című világhíres musicalt a Belvárosi Színházban. A dalokat Závada Péter újrafordításában hallhatjuk majd. A háború ellen tiltakozó „virággyerekek” alakítói közül Boros Annát és Lovas Rozi színésznőket kérdeztük a lázadásról.
– A Hair kapcsán a legtöbben a Miloš Forman rendezte filmre gondolnak. Mohácsi János azonban az eredeti Broadway-musicalhez nyúlt vissza.
Lovas Rozi: Egészen más lesz, mint a film, és nem lesz teljesen olyan, mint a musical. Az emblematikus karakterek, mozzanatok, a váz persze maradt. De ezúttal kevesebb szerepet kap a hippiéletérzés, hiszen a mai világban már nincs sok közünk hozzá.
Boros Anna: A béke megteremtése és a boldogság megtalálása azonban aktuális manapság is.
L. R.: Ahogy az útvesztettség, a generációs különbségek, a lázadás lehetőségei is.
– Önök lázadónak tartják magukat?
L. R.: Nehéz megfogalmazni, mi számít manapság lázadásnak, olyan hülye világban élünk. Az is lehet lázadás, ha nem megyek a tömeg után, ha a saját értékrendem szerint élem az életemet. Ha például elmegyek egy tüntetésre, hogy hangot adjak elégedetlenségemnek. Ha nem állok be a sorba, sőt kifejezem nemtetszésemet, ha valakit például a véleménye, a származása, a vallása vagy a nemi identitása miatt bélyegeznek meg. Szerintem ezek főleg csak a józan ész diktálta cselekedetek, de lehet lázadásként is értelmezni.
B. A.: Feleslegesen lázadónak tartom magam, nem bírom az igazságtalanságot, amikor korlátoznak a szabadságomban, amikor bizonyos kereteken belül sem engedik, hogy a magam értékrendje szerint éljem a saját életem.
L. R.: Előfordul, hogy egy színházi előadást is provokatívnak bélyegeznek, amit pedig mi teljesen normálisnak és magától értetődőnek tartunk.
– Lázadhat a színház is?
L. R.: A színháznak feladata, hogy megmutassa a társadalmi visszásságokat, amiben élünk. Ha ez lázadás, akkor igen, a színháznak lázadnia kell. Hogy ezt miképp teszi, színháza válogatja. – Jeanie mi ellen lázad, milyen személyiség?
B. A.: Sokat csalódott, szeretetéhes, mindenki felé nyitott, helyét kereső lány, aki épp mély zuhanásban van a szárnyalás előtt.
L. A.: Jeanie kilépett a mókuskerékből és a saját természetes vágyaitól vezérelve, hazugság nélkül próbálja élni az életét. A szeretet vezérli, nem a juszt is lázadás.
1979-ben Miloš Forman cseh rendező bemutatta azonos című filmjét. Nem aratott osztatlan sikert: a Broadway-musical szerzői el is határolódtak tőle, véleményük szerint a musical esszenciáját vesztette a filmvásznon. Forman ugyanis nem egy karakternek új szerepet szabott, a dalok közül pedig jó párat kihagyott. Amelyek pedig megmaradtak, azok új történetet kaptak. A közönség azonban nagyon jól fogadta az alkotást, hamar kultuszfilmmé vált. Magyarországon 1980-ban mutatták be.
Békéért a színpadon
1967-ben mutatták be először a Hairt, a mára már világhírűvé vált musicalt New Yorkban. A szerzők, James Rado és Gerome Ragni – mindketten színészek – saját magukról mintázták a két főszereplőt. A hippikorszak emblematikussá vált alkotása a ’60-as évek végén, a vietnami háború (az amerikai katonai beavatkozás 1965–1973 között zajlott) idején játszódik. Annak provokatív volta miatt a Broadwayről többen elutasítottak, az első előadásra végül az off-Broadwayn került sor. Hogy a Hair végül mégis világhírűvé vált egy chicagói üzletembernek, Michael Butler producernek köszönhető, aki szenátor szeretett volna lenni, ehhez volt szüksége a Hairre. Lehetőséget látott ugyanis a darabban és azt a vietnami háború elleni propagandaként szerette volna felhasználni. A musical több dallal egészült ki, többek között a híres „Let the sunshine in” cíművel – állítólag azért, hogy a történet vége kicsit könnyedebbé váljon.
A musical főszereplője, Claude behívót kap, és döntéshelyzetbe kerül: engedelmeskedjen vagy égesse el a papírt. Lakótársaival – Bergerrel, a csapat „vezérével” és Sheilával, a politikai aktivistával – szerelmi háromszögben élnek. Nem csak a háborúellenesség, de a szexuális forradalom „szószólói” is. A kábítószerek mellett a rasszizmus is visszatérő témája a darabnak, a hippicsapatban – a kor szokásaitól eltérő módon – egyenrangú felekként tartják számon a feketéket.
Claude végül a katonaság mellett dönt, elmegy Vietnamba, és ott életét veszti.
A New York-i Broadway Musical Company 1990–91-ben Európa-turnén mutatta be a musicalt Johnny Worthy rendezésében és koreográfiájával. Budapesten ’91. március 5–10. között léptek föl a Budapest Sportcsarnokban.
A Hairt színpadra állító Orlai Produkciókról "Nem egynyári kaland" című cikkünkben olvashat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!