A főváros utcáin egyre több olyan étkezde nyílik, amely a gyorsétteremláncok árain kínál azonnal elvihető, az utcán, menet közben elfogyasztható minőségi alapanyagokból készült ételeket. Külföldön már jó ideje jóllakat a „street food”, itthon is jobbára a világot járt fiatalok kezdik meghonosítani a műfajt, amely most hétvégén fesztivált is kapott a főváros Hold utcai vásárcsarnokában.
Nálunk is egyre több divatos utcai étkezde nyílik és egyelőre töretlen a népszerűségük, ebédidőtől egészen estig folyamatosan tömve vannak a kis üzlethelyiségek, a menedzserektől a diákokig és a turistákig sokan döntenek úgy, egy klasszikus „beülős” étterem helyett inkább itt fogyasztanak. Az „első fecskék” ezen a piacon eleinte főleg a fiatalokat vonzották, a célcsoport azonban egyre tágabb. Nem tévedünk nagyot, amikor azt gondoljuk, a jelenség nem új, utcai étel a lángos, a hentesnél kapható hurka-kolbász és a gyros is. Az utóbbi években megnyílt néhány hely azonban nyugati üzletszemléletével más szintre emelte a műanyagevőeszközös étkezést.
A hétvégén rendezték a budapesti Hold utcai vásárcsarnokban a Street Food Show-t, amelyen számos, a fővárosban népszerű bisztró bemutatkozott, néhány az utcai étkezdék klasszikus kritériumainak nem teljesen megfelelő bár és étterem mellett. Az V. kerületi kis csarnok emeletén már a pénteki ebédidőben is tolongás volt, látszott, sokan határozott céllal érkeztek, pontosan tudták mit várhatnak az adott hely szakácsaitól. A fiatalok mellett a külföldiek tévedtek be a legnagyobb számban a rendezvényre, és láthatóan ők sem csalódtak. Tengeri herkentyűk, rákok, hatalmas hamburgerek, vietnami, görög és zsidó ételek, spanyol sonkák és kézműves fagylaltok; választani is nehéz volt a bőség zavarában. Legtöbben ezért a látványkonyhán készülő menü mellett döntöttek – ahol a három fogást három különböző hely képviselői készítették. A Bors Gasztro-Bár tulajdonosai és egyben szakácsai háromféle levest készítettek, amelyek közül nem reprezentatív felmérésünk szerint a kókuszos- chilis édesburgonya leves tűnt a legnépszerűbbnek, a biztonsági játékosok inkább a toszkán paradicsomleves mellett döntöttek, a magyaros ízek bevállalósabb kedvelői pedig nem hagyhatták ki a pirított mangalicakolbásszal és nokedlivel kínált paprikás krumpli krémlevest. Sokan kaptak a szívükhöz, amikor meghallották, hogy a Pig 37 Blitz-Grill szakácsai Elvis Presley kedvencével készültek a gasztrofesztiválra. A fogás rögvest magyarázatot ad a rock and roll királyának súlyproblémáira, a mogyoróvajjal megkent pirított kenyérszeletek közé halmozott sült bacon szalonna és banán szeletekből álló étel nem ajánlott a könnyű ételek kedvelőinek. Pedig bármilyen hihetetlennek hangozzék is, a szendvics finom, azok a kalandvágyók, akik ezt választották, szinte egytől egyig elégedettségüknek adtak hangot az első falat után. Bár az ízélmény izgalmas és harmonikus, az étel könnyen elkészíthető, munkahelyi ebédszünetben egyáltalán nem ajánlott, fogyasztása után ugyanis másfél-két óráig az emésztésen kívül garantáltan nem tud másra koncentrálni a szervezetünk. Ezek után már alig fért belénk a desszert, bár elsőre fájóan kevésnek tűnt a Desszert.Neked kézművesműhely által készített háromféle málnás falatka. A rendezvény látogatói ismerősen mozogtak a standok között, elmondták, az éttermek, bisztrók nagy részében már jártak, megvannak a kedvenceik, ahová külföldi ismerőseiket is viszik, ha idelátogatnak.
Nagy Sándor gasztroblogger tavaly tért haza az Egyesült Királyságból, ahol virágzik a street food kultúra, amely ott szerves része a gasztronómiai életnek. Bár a Kálvin tér és a Deák tér által határolt negyedben már sok hasonló étkezdét találni, a hazai utcai kínálat sokban különbözik a kintitől, ahol kioszkokban, kiszuperált lakókocsikban kínálják a különböző nemzetek képviselői az ételeiket. Erre itthon azért nemigen van példa, már egy üzlethelyiség kibérlésénél is hosszasan kell egyezkedni a helyi önkormányzatokkal, a működést pedig nem könnyítik meg a szigorú ÁNTSZ-előírások sem. Sándor úgy gondolja, egy jó street food étkezdénél elengedhetetlen a megfelelő koncepció, részletesen kitalált irányvonal és a külsőségek. Ezeknek a követelményeknek itthon elsőként a Vámház körúti Leves. felelt meg maximálisan, akik fiatalos lendületükkel, letisztult mégis egyedi belső terükkel és az egységes külső jegyekkel rendelkező részletekkel tették népszerűvé a papírpoharas levesevést először a környék egyetemistáinak körében, majd sokkal szélesebb körben is. Néhány hét alatt elérték, hogy a Corvinus Egyetem közelében a legmenőbb dolog lett a jó és könnyen felismerhető grafikájú poharakkal korzózni. A Leves.-hez hasonlóan szintén két fiatal fiú álmodta és valósította meg a Kazinczy utcai Bors GasztoBárt, ahol mindig az alapanyag-kínálatnak megfelelően lehet kapni néhányféle levest és különböző bagetteket, a választék így nap mint nap más, mégis mindenki talál fogára valót. Ezeknek a helyeknek az egyik erőssége, hogy ügyesen csempészik be egy-egy nemzet konyháját a kínálatukba, az ázsiai, indiai, mediterrán és a magyaros konyha szerelmesei is jóllakottan távozhatnak. Szintén nem elhanyagolható, hogy például a Borst alapító fiúk, Lipher Tamás és Rethling György nem engedik ki a kezük közül az irányítást, minden nap maguk főznek a bisztróban, ami a sok vendég miatt elmondásuk szerint azt jelenti, reggel nyolctól közel éjfélig folyamatosan dolgoznak.
Nagy Sándor szerint a street food most egyszeriben nagyon felkapott és menő lett, ami persze nem baj, ha a lelkesedés később sem csökken és újabb és újabb igényes helyek nyílnak majd az utcákon. Van ugyanis hová fejlődni, a különböző nemzetek konyháinak alapanyagaira, fűszereire még sokkal kevésbé nyitottak az idősebbek mint a fiatalok, ráadásul vidéken alig találni ezekhez hasonló bisztrókat. Szinte törvényszerű, hogy egy-egy nemzet konyhája először csak drága éttermekben jelenik meg, majd évek múlva „kerül ki” az utcákra is. A jelenleg a főváros legnagyobb bulinegyedének számító Kazinczy utcában már találni thai, mexikói, indiai és vega étkezdét is. Ebből is látszik, egyre több a választási lehetőség, a közönség pedig egyre nyitottabbá válik, de Sándor szerint jó néhány konyhát még egyáltalán nem ismerünk. Reméli, hamarosan a szerinte kitűnő afrikai, karibi és dél-amerikai kulinária is begyűrűzik Magyarországra, most még azonban külföldre kell mennünk, ha jól akarunk lakni ezek különlegességeiből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!