Murray Schisgal: Második nekifutás, Karinthy Színház
Generációk játéka. Minden tekintetben: az életben és a színpadon. Szilágyi Tibor nem először rendezi Murray Schisgal komédiáját, 1996-ban a Vidám Színpadon már megmutatta, milyen keserédes is, ha egy öregedő üzletember beleszeret egy szabados életet élő huszonéves csinibabába. Időszerűségéből azonban 2016-ban sem veszített semmit a New Yorkban 1986-ban játszódó történet. Sőt! A magyar társadalom mintha most érte volna utol a nyugati világot, mert amin harminc évvel ezelőtt még kajánul és titkon talán irigykedve nevettünk, az ma velünk élő valóság.
A szereposztás ráadásul nem csak azért mutat erre rá tűpontosan, mert Szilágyi Tibor (Irvin Berger) és Pápai Erika (Marsha Berger), valamint Gerlits Réka (Dawn Williams), Marton Róbert (Gary Duncan) és Baronits Gábor (Joshua) között valóban generációnyi a korkülönbség, hanem mert a színészek játékából, mozdulatából, gesztusrendszeréből is pontosan levehető ez. Ettől pedig még inkább hiteles Schisgal vígjátéka.
A történet két felvonása egyetlen helyszínen játszódik, Dawn lakásában. Juhász Kata díszlettervező nagyon jól osztja meg a teret az egyetlen megemelt konyhai színnel, s talán éppen a színpadközépre tett kanapéval és asztallal gördít akadályt a színészek mozgása elé. Igaz, ezzel viszont éppen azt éri el, hogy a fontosabb monológok és párbeszédek sokkal közelebb kerülnek a nézőkhöz – és nem csak térben. A házasság nehézségeit, a soha el nem mondott elvárásokat és vágyakat egymásnak felhánytorgató Berger házaspár jelenete szinte a nézők között játszódik. Ennek már igazán valóságíze van. Amin, persze, nem lehet mást tenni, csak nevetni.
Szilágyi Tibor szerethető darabot hoz elénk, amit leginkább az emberi esendőség ábrázolásával ér el. Nem akar senkit sem sajnáltatni, nem akar senkit sem kigúnyolni, egyszerűen és letisztultan mutatja meg, milyenné válunk akkor, ha nem félünk kimutatni vágyainkat és kimondani félelmeinket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!