Megcsináltuk. Amikor két évvel ezelőtt egy riport kedvéért megalakítottuk a szerkesztőségi csapatot, és elmentünk életünk első kocsmakvízére, semmi mást nem akartunk, csak játszani egy jót. Aztán annyira megszerettük, hogy megígértük magunknak: addig járunk a kvízre, amíg meg nem nyerjük.
Az Antarktiszi Vakolók tagjai főként a szerkesztőség munkatársaiból állnak, voltak beugrók – csapatnevünket úgy alkottuk meg, hogy a neveinkből készítettünk anagrammát.
Az idei évadot határozott céllal kezdtük: a végső győzelemért ültünk asztalhoz minden hétfőn – 25 körben ezer kérdésre válaszoltunk. Tudjuk már, hogy hogyan néz ki a Duna forrása. Megtanultuk, miért állnak fél lábon a flamingók. Ha kellett, bajuszt viseltünk, farsang idején antarktiszi vakolóknak öltöztünk (jobb, ha nem képzelik el, hogyan néztünk ki…), s még egy tökre is ráfaragtuk az Antarktiszt – pluszpontokért. Mégsem hittük el egészen a hétfői, utolsó fordulóig, hogy megtörténhet az, ami megtörtént.
Végül egy olyan kérdésre adott válasszal („Melyik a világ leghosszabb kőolajvezetéke?”) sikerült megnyernünk az egész éves bajnokságot, ami azt is szimbolizálja, mitől ilyen hatékonyak az Antarktiszi Vakolók.
Hogy ezek után jövőre lekerül-e rólunk a ránk helyezett nyomás, abban nem is reménykedünk. A játékot nem hagyjuk abba – még akkor sem, ha már mindent elértünk, amire egyáltalán számíthattunk.
Az idei volt az ötödik QuizNight bajnokság. A verseny lényege: országszerte nyolc városban, 20 helyszínen ülnek le az ötfős csapatok egyszerre (néha akár négyszáz is), hétfőn este fél 9-kor, hogy válaszoljanak a kérdésekre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
