A tévében rókázás legnagyobb bajnokait kinevelő Éden Hotel második szériája már az első héten olyan kavarást produkált, mint Piszkos Fred egy jobb napján. Pedig Horváth Éva annyiszor ismétli el minden egyes adásban: itt bármi megtörténhet, hogy én már érzéketlenné váltam rá, mint a trópusi szálloda kabala ormányos medvéje a szúnyogcsípésre.

 

A szereplőválogatás nem tűnt olyan szerencsésnek, mint az előző alkalommal. Persze mindig be lehet dobni egy-két csábítót, hogy felfűtsék a kedélyeket, ha unalmassá válna a zabhegyezés a most épp Mexikóban felállított Éden Hotelben.

Alig egy hét kellett, hogy szinte minden kis hagyma kinyíljon a kamerák előtt, és kapizsgáljuk, kinek milyen szerepe lehet a 25 millió forintos főnyereménnyel kecsegtető kalandban. A játékot ugyan ők játsszák, de a stáb bármikor kész beavatkozni.

Nem bánom, ha ettől izgalmasabb lesz a műsor. Még rokonszenvesebb is, mint bezsebelni a fertelem sok emelt díjas sms-bevételt, ami után a nézők egy része úgyis csalódott marad.

Több a szimpatikus figura, mint az irritáló. Utóbbiakat épp a dramaturgiai hasznuk miatt sajnos tovább kell elviselnünk, mint vágynánk rá. Hiszen akit utálnak a nézők, azért inkább odakapcsolnak. A mexikói luxusszálloda pedig olyan bizarrul paradicsomi háttér, mintha a Bay­watchot néznénk magyar szerep­lőkkel. Tempósan felpör­­getik – és ügyesen vágják műsorrá – az eseményeket. Már a héten megvolt az első IHB (iszunk, hányunk, belefekszünk) buli, és alakulnak a több mint játékostárs párosok is.

Bár az ikes igék túlélését nem látom biztosítva a következő generációkra nézve, a játékosok meglepően keveset káromkodnak és viszonylag választékosan beszélnek. Az önjelölt vezérhím Krisztiánt ellenben feliratozni kellene. Úgy gargalizálja a szavakat, mint a proteinturmixát, amely nélkül saját bevallása szerint kárba megy a napja. De hát zsenge még a lelkem, 19 éves, sosem volt szerelmes, és már nem is akar az lenni… Pompásan szórakozom azon, ahogy óriásplakát méretű egójával ekézi jelentősen alábecsült ellenfeleit, amiképp minden reggel súlyzóval szántja fel a feszített víztükrű medence partját is. Mégis ő, a legnagyobb sportember az, akitől máig pityókás a szálloda összes szúnyogja, amely véletlenül összefutott vele valamelyik mojitogőzös estén. Egy dolog miatt igazán kár, hogy Ádám esett ki elsőként. Ő volt életemben az első férfi (és őt is csak a tévében láttam), aki a szilikonra esküdött. Kifejthette volna bővebben, mit eszik (vagy evett volna) például Nikin, akinek a felső ajkát kell törölgetnie, ha náthás.

Noha a gyerekes gondolkodás a játékosok többségére már nem jellemző, és nem is mindenki bolondul meg az ingyenpiától, picit szomorkodva nézem, milyen nagyon fiatalok ők. A hozzám korban legközelebb álló, 35 éves Gábort képesek papinak szólítani. Biológiailag ez akár lehetséges is volna. Én családostól legfeljebb az Egy perc és nyersz! című vetélkedőbe mehetnék. Csakhogy ott üresen osztják a poharakat.

Éden Hotel 2., Viasat 3

Címkék: labdarúgó iskolák, Alberto Contador, Országos Rádió és Televízió Testület, Képernyő-televízió

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!