Kilenc év után az idén megszűnt az Erdélyi Mónika nevét viselő kibeszélőshow, a műsorvezetőt pedig a héten kitették a Reggeliből is. Bár az RTL Klub programigazgatója nem zárta ki a lehetőségét, Mónika valószínűleg többet nem tűnik fel a képernyőn.
Egyik műsoráért sem sírom csatakosra a párnám (ráadásul a Reggelitől még pár évig bizonyára nem szabadulunk). Nem hiszem, hogy aláírásgyűjtést vagy népszavazást kezdeményezne bárki is, hogy hozzák vissza Mónikát a képernyőre, mert abban talán mindenki egyetért, hogy a Mónika-show a rendszerváltás utáni televíziózás egyik alulmúlhatatlan produktuma. Persze könnyű álszentnek lenni, hiszen bár soha senki se nézte a műsort, azért azt mindenki tudta, mi történt a tegnapi adásban, vagy ha máshol nem, hát a neten megnézte a szaftosabb részeket cenzúrázatlanul. Bár a műsor kitörölhetetlen nyomokat nem hagyott a magyar közönségben, arra biztosan emlékezni fogunk, hogy a fogatlan vendégek miképp esnek egymás hajának, vagy hogy hányszor kellett emiatt elsötétülnie a teljes csatornának, főleg az utolsó időkben. Arról is gyűrűzni fognak még a városi legendák, hogyan „csalták be” a stúdióba a szerencsétlen szereplőket, akik mondjuk nem a pár ezer forintos fellépti díj meg a tizenöt perc hírnév fejében sorakoztak oda, hogy kiteregessék a szennyest ország-világ előtt. Sokszor erőltetett konfliktusokat láttunk, a show kedvéért egymásnak ugrasztott rokonokat, volt szeretőket, akiket Mónika anyáskodóan oktatott ki a lelki egészség változatos témaköreiben. Majd lezárásképp olyan tízforintos bölcsességeket osztogatott, mint hogy „egy dolgot érdemes azért nagyon figyelembe venni: egyetlen szülő sem élheti a gyermeke életét.” Abban is egyet kellett értenem a türelmét egyre inkább elveszítő ORTT-vel, hogy a súlyos családon belüli konfliktusok, mint a pedofília, vagy a bántalmazás nem a helyzet megnyugtató tisztázására irányuló, hovatovább az erőszakot provokáló bemutatása sokszor károsabb volt, mint amennyi felvilágosító vagy megelőző hatása lett volna a kibeszélésnek. Aztán egyszer már ez a show sem hozta a várt nézettséget, és hiába durvultak el egyre jobban a csetepaték, ez is inkább az ORTT-t izgatta fel, mint a nézőket. Az sem tett jót nekik, hogy a TV2 az azonos időben sugárzott, azonos típusú Joshi Bharattal csaknem ugyanolyan, időnként még jobb eredményeket ért el. Mónika varázsa kezdett végzetesen elhalványulni, miközben ő végigdolgozott egy terhességet és a gyermekágyból szinte azonnal a képernyőre tért vissza. Bár külföldi talkshow-k mintájára hozták létre a Mónika-show-t, kellett hozzá az ő személyisége, hogy a műsor magyar narancs legyen. Szép volt, jó volt, savanyú is volt, de még jobb, hogy vége. Bár Szalai Annamáriával ellentétben nincsenek illúzióim, hogy ezután majd igényesebb műsorok felé nyit a csatorna, annyira viszont nem vagyok borúlátó, hogy azt higygyem, ezek után azt is eldöntik helyettünk, mi a képernyőszemét, és mi nem az. Annál azért kiterjedtebbek a magyar narancsföldek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
