Szálinger Balázs: Köztársaság,
Zsámbék, Rakétabázis, augusztus 19–21.
„Leszarom az egész köztársaságot, ha gatyába rázhatom egy paranccsal” – ilyen egy igazán tökös leendő diktátor, aki még akkor sem inog meg, ha per pillanat és látszatra épp vesztésre áll, és kalózok fogságában várja, hogy a Rómába menesztett szolgák visszatérjenek a gigaváltságdíjjal. A Szálinger Balázs díjnyertes (az évad legjobb magyar drámája volt 2012-ben) színművéből készült Köztársaság-előadás az augusztus 20-i hétvégén már másodszor költözött be az egykori zsámbéki rakétabázis lelketlen hangárjába, hogy néhány rozsdás, kongó hordó árnyékából raklaphidat ácsoljon bent és kint, illetve a múlt és a jelen között. Mert a sztori csak egy dolog: vagy megtörtént, vagy a caesari legendáriumból került elő még idő előtt, hogy aztán a történetírók történelmet faragjanak belőle.
Lényegében mindegy is, hogy az ifjú Gaius, még mielőtt elindult volna dicsőséges végzete felé, vajon tényleg 40 napig raboskodott-e egy szigeten vagy sem – a lényeg az áthallás, ami Szálinger és a rendezőként ezzel a darabbal debütált Horváth Illés fókuszával több mint 2100 év távlatából is ott kapirgálja a felszínt, no meg a nézők jóérzését.
Fura élmény, amikor az ember egyszerre feszeng kényelmetlenül a szűk, ideiglenes lépcsőkre kényszerített székek és a líraian trágár, testnedvekig csupaszított jelenetek között, közben pedig újra és újra borsózik a háta a hatalom szűkre szabott természetrajzától. Valahonnan annyira ismerős, ahogyan a Caesart alakító Takács Géza pökhendi, a fogságban is megingathatatlan, számító erővel menetel a kalózok sajátosan felépült, talán működésképtelen és hazug, de mégis köztársaságával szemben a hatalom felé. Boldog lehet a nép, amelyiknek akarnokból ilyen érzékenyen kifinomult, bátor és gyorseszű római hadvezér jut. A kalózok kapitánya hamar át is látja, micsoda aranyhal került a hálójába, és próbálja meggyőzni, hogy maradjon velük, legyen az utódja a kalózok államában. Egy olyan születőben lévő birodalomban, amelynek szilárd rendszere és ideológiája van, s amelyben az utánpótlás alapos ideológiai kiképzés alatt nevelkedik a kalózköztársaság vér- és szennytengerének „keltetőiben”. Csakhogy egyszer fel kell majd ébreszteni őket.
Nem kérdés, hogy egy vérbeli diktátor tovább nyújtózkodik vagy beáll szaros kalóznak és marad…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!