A Yerma egy zárt világban élő, kiszolgáltatott nő drámája, ahol a férfi bármit megtehet, az asszonynak azonban a négy fal között a helye. Vágyait csak saját magának vallhatja meg, de ha igazán tisztességes és szemérmes, akkor még magának se. Yerma ellenben fellázad a tradíciók ellen, mer álmodni, sőt követelni is.

 
Scheneider Zoltán

A Radnóti Színházban Rába Roland rendező főként külsőségeiben teremtette meg a merev falusi életet, úgy tűnik, hogy nem bízott eléggé az elfojtott érzelmek erejében. García Lorca letisztult világa helyett tarka szobabelsőt alakított ki a színpadon műanyag palackokkal, többfunkciós fürdőkáddal (ami néha mosóteknőként, máskor vasalódeszkaként vagy vályúként szolgál) és kis virágoskerttel. Az eseményeket tehén- és báránymaszkos színészek kísérik az antik görög drámák kórusának mintájára: hol a közvéleményt fejezik ki, hol énekszóval és Lorca-versbetétekkel növelik a feszültséget. Egy erős jelenlétű öreg pásztor (Somody Kálmán) csaknem az egész előadás folyamán almákat hámoz a természet vagy a gyümölcsöt hajtó föld – talán az anyaság – szimbólumaként. Az egyes elemek önmagukban ötletesek, de összességében megmaradnak az ötlet szintjén, hiányzik a koherencia.

A színészek idegenül mozognak ebben a mesterkélt környezetben, és többnyire valami tárgyat szorongatnak a hiány leplezésére. A tárgyak hasznos kapaszkodók, de a belső küzdelemről sajnos elterelik a figyelmet.

Az este legfigyelemreméltóbb alakítása Tóth Ildikóé a tradíciókkal mit sem törődő, bővérű asszonyka szerepében, akiben csak úgy buzog az élet.

Érdekes megoldás, hogy Rába Roland Yerma magára hagyottságát és megkeményedését egyre férfiasabbá válásával jelzi, de Wéber Kata kiszolgáltatottsága már a kezdet kezdetén is szikár, mellesleg a férfiassá váló nem azonos a halott testtel vagy lélekkel. Már pedig Yerma kálváriája az, hogy életösztöne a hosszú elfojtást követően önmaga ellen fordul.

Adorjáni Bálint (Juan) valódi macsó, aki fel sem tételezi, hogy felesége mást akarhat az élettől, mint ő. Számára egy nő vágya merő hisztéria, amit ki kell verni a fejéből. Adorjáni vendégként járkál a saját házában, minden intimitást nélkülözve. Yerma emellett a férfi mellett tényleg soha nem érezhette, hogy igazi otthona lenne.

Victor (Schneider Zoltán), régi szerelme nyújthatna neki egyedül menedéket, de az asszony hagyománytisztelete és megfelelési kényszere erősebb még a vágyainál is. Schneider tökéletes ellenpontja Adorjáni szellememberének, ő aztán hús-vér férfi a javából, aki teljes szívvel ölel, de ha kell, lemondani is képes. Amikor az előadás végén Yerma mégis kilép behatárolt világából – megöli a férjét, és vele együtt utolsó reményét is –, már nem számít. Valójában rég megölte azt.

Címkék: önkormányzati választások, színház-Teátrum rovat, kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!