Különleges műfajt teremtett Baksa Imre és Rába Roland a Kino moziban: A magyar Belmondó egyszerre monodráma, szabad asszociációk jegyzéke, önvallomás és terápia. Az előadásban Baksa Misi beszél – mintegy önmagának, innen a cím szójátéka – viselt dolgairól, akiről eddig még Imre közeli ismerősei és barátai sem hallottak, hiszen megbújt ikertestvére árnyékában. Egyfolytában arra vágyott, hogy testvére nyomdokaiba lépjen, ő is színházban játszhasson, és ne a Micimackó legyen élete fő alakítása.

 
Baksa Imre magánszáma

A két testvér annyira hasonlít egymásra, hogy a fotókon is tükrözve szerepelnek.

Misi történetei félelmetesen hasonlítanak Imre történeteihez, szüleikhez való viszonyuk, balesetük, nőügyeik, de még a démonaik is megegyeznek, mégis teljesen másképp látják egymást.

Az önvallomás analízisben sem könnyű, nemhogy színházi környezetben számtalan néző előtt, ezért teremti meg Imre saját Mr. Hyde-ját. Így könnyebben beszélhet a kényes kérdésekről, és kívülről tekinthet saját magára, egyszerre tartva el személyiségét és azonosulva vele.

Természetesen Misi személye kérdéses, nem azonosítható egyértelműen Imre árnyoldalával, lehet alteregó, kivetített személyiség, a sérült személyiség levált darabja, belső gyermek vagy akár egyfajta énkép. Elnyomott, ugyanakkor mégis egyenrangú Imrével, hiszen az ikertestvére. A különbség talán abban rejlik, hogy őszintén szembe mer nézni magával, vágyaival, félelmeivel, kisebbrendűségi érzéseivel és önzésével. Egyetlen valódi célja a testvér legyőzése, illetve lekörözése, megmutatni neki, hogy ő a magyar Belmondo. Vagy ha nem, még azzá válhat. Egyedül azt felejti el, hogy itt Imre is jó esélyekkel indul.

Rába Roland segített összefogni a történetek tengeróceánját, és valamiféle asszociációs lánc-logika mentén felfűzni ezeket. A mozi technikai adottságai (fotók vetítése, videobejátszások) és Borovi Dániel kartonpapírból kivágott díszletelemei pedig afféle szemléltető eszközként hatnak, amelyek egyszerre teremtik meg a színházi atmoszférát és az önboncolgató kitárulkozást.

A színház szó mégis kevéssé jut eszünkbe a szűk moziterem intim terében, inkább mintha egy csoportos terápián ülnénk, ahol a legbátrabb felszólaló megnyitotta a vallomások sorát. Érezzük, ezután mi következünk.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!