Ebben az évadban a Katona József Színház a „hogyan lehet manapság embernek maradni” kérdést járta körül, azonban egyik előadás sem adott rá megnyugtató választ: a Cigányok szerint az ellentéteket képtelenség feloldani, a Mizantróp a teljes kivonulást hirdeti, egyedül a Dilettánsok „ad astra” befejezése villant fel valamiféle reményt.
Szerencsére itt a nyári szünet, őszig pedig még a válasz is megszülethet. Nem boríthat el mindent a kilátástalanság és a kétségbeesés.
A Flaubert Bouvard és Pécuchet regényéből készült Forgách András-féle Dilettánsok című műben a címszó kétfajta értelmezése csap össze.
A dilettáns alapvetően olyan személy, aki időtöltés céljából és nem hivatásszerűen művel egy-egy tudományágat vagy művészetet. Szélesebb értelemben nem hozzáértő, felületes felkészültségű személy.
Ez jellemzi Flaubert-nél a két címszereplőt, akik könyvekből összeollózott felszínes tudásukkal minden létező dologba belekapnak az emberi butaság végtelen tárházát kimerítve, a darabban ellenben az őket körülvevő világ is folyamatosan megkérdőjeleződik. Dilettáns a forradalmárnak álló csavargó, aki alkalmatlan a „militarizált” katonáskodásra, a bajuszos özvegyasszony, aki tíz év alatt sem tudja elérni, hogy Bouvard átengedje neki a birtokot.
A kétfajta kontár közötti különbség az, hogy az előbbi naivitásában szerethető, és pusztán elfogadásra vágyik, míg a másik a hatalmi mámor bűvöletében nem lát tovább a perc kínálta lehetőségeknél, és önzésével, gyávaságával romba dönt mindent maga körül. Ascher Tamás a mai viszonyokra rendezte az előadást, itt már a sorok között sem kell olvasni.
Khell Zsolt kusza díszlete tökéletesen jelzi a fejekben uralkodó káoszt, Szakács Györgyi jelmeze viszont mindezt a karikaturisztikus ábrázolásmód felé tolja el, tompítva az előadás élét, mégis pellengérre állítva az emberi gyarlóságokat. A magabiztos Máté Gábor (Bouvard) és az elesettebb Elek Ferenc (Pécuchet) kiváló botcsinálta tudós-kettőse elvhűségével erős kontrasztot alkot az eltorzult vidéki polgársággal: Ónodi Eszter kikapós, hervadt özvegyasszonyával, Rajkai Zoltán cinikus doktorával, Vajdai Vilmos haszonleső jegyzőjével, Nagy Ervin demagóg polgármesterével és a szálakat mindenkor felülről mozgató, „nép barátja” gróffal, Fekete Ernővel. Mintha mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak volna ki, csak a gogoli csoda várat magára. Pedig nagy szükségünk lenne rá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
