Kiben ne merült volna még fel a gondolat, hogy Szophoklész három tragédiája, az Oidipusz, az Antigoné és az Oidipusz Kolónoszban hogyan festene trilógiaként? Ennek megvalósítására vállalkozott a Laboratorium Animae társulata.

 
Vajon mi jár a fejében Antigonénak?

Az első darab, az emberi esendőséget bemutató Játsszunk Oidipusz után kíváncsian vártam a trilógia befejező részét (a középső csak ezután következik), a Mi jár a fejedben Antigoné?-t. Szardar Tagirovszkij rendező arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy tizennyolc éves lány miért áldozza fel az életét, és mi ellen lázad. A cinikus zsarnok ellen? Nagybátyja ellen, aki apja helyett uralkodik? Vagy bármiféle hatalom ellen, ami megfosztja őt jogaitól? Vajon tényleg a szeretet nevében cselekszik vagy csak a lázadás kedvéért? Hőssé akar válni?

A felvetések elgondolkodtatók, de a Sirály színháztermében tartott előadás nem hatol a probléma mélyére. Csizmadia Patrícia vérszegény Antigoné, betanult keménykedéssel próbálja megoldani a karaktert, de nincs mögötte megéltség. Alig hallom, mit duruzsol húga fülébe, pedig az első sorban ülök, csak egyre konokabb arca sejteti, hol tarthat a beszédében. Húga, Dézsi Darinka, nagyobb átéléssel, és mindent elkövet, hogy feloldja Antigoné egysíkúságát, de ez sem segít. Főleg, mert Krausz Gábor sem jut igazán közel Kreón személyiségének megformálásáig.

A szín csak úgy nyüzsög az érdekes karakterektől. Somodi Réka üde színfolt a kitartott nő szerepében, aki ügyesen lavírozik a pénztárca, hatalom és fiatalság között; Laczkó Vladimir igazi tenyér­bemászó szatír; Alexics Rita asztmás öregasszonya pedig a másik kettőn is túltesz, ahogy a király ülepét nyalja. Azonban egyikük se méltó ellenpontja a lázadó lánynak.

Az egyetlen drámai figura Petrovics Anna, aki klasszikus görög jelmezben fuvolázza Bartók György feszült zenéjét. Színpadi jelenléte felidézi a régi nagy sorsjátékokat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!