Kiben ne merült volna még fel a gondolat, hogy Szophoklész három tragédiája, az Oidipusz, az Antigoné és az Oidipusz Kolónoszban hogyan festene trilógiaként? Ennek megvalósítására vállalkozott a Laboratorium Animae társulata.
A felvetések elgondolkodtatók, de a Sirály színháztermében tartott előadás nem hatol a probléma mélyére. Csizmadia Patrícia vérszegény Antigoné, betanult keménykedéssel próbálja megoldani a karaktert, de nincs mögötte megéltség. Alig hallom, mit duruzsol húga fülébe, pedig az első sorban ülök, csak egyre konokabb arca sejteti, hol tarthat a beszédében. Húga, Dézsi Darinka, nagyobb átéléssel, és mindent elkövet, hogy feloldja Antigoné egysíkúságát, de ez sem segít. Főleg, mert Krausz Gábor sem jut igazán közel Kreón személyiségének megformálásáig.
A szín csak úgy nyüzsög az érdekes karakterektől. Somodi Réka üde színfolt a kitartott nő szerepében, aki ügyesen lavírozik a pénztárca, hatalom és fiatalság között; Laczkó Vladimir igazi tenyérbemászó szatír; Alexics Rita asztmás öregasszonya pedig a másik kettőn is túltesz, ahogy a király ülepét nyalja. Azonban egyikük se méltó ellenpontja a lázadó lánynak.
Az egyetlen drámai figura Petrovics Anna, aki klasszikus görög jelmezben fuvolázza Bartók György feszült zenéjét. Színpadi jelenléte felidézi a régi nagy sorsjátékokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!