Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című, a nagy gazdasági világválság idején játszódó regényében a munkanélküliség és a nincstelenség viszi rá a különböző helyről és társadalmi osztályból érkezett embereket a maratoni táncversenyen való részvételre, amit akár egészségük veszélyeztetése árán is végigcsinálnak.
Az akkori és mostani válságkorszak párhuzama adott, a Vígszínház társulata és Eszenyi Enikő rendező pedig remekül magyarította a témát: a csopaki maratoni táncversenyen nemcsak a kétségbeesett küzdelem jelenik meg, hanem a sztárcsinálás vérre menő játéka is a médiahack és hamis illúziók kulisszáján keresztül.
Az aktuálpolitikai kiszólások mellett a karakterek is magyarosodtak: Pindroch Csaba a közönséget végletekig kiszolgáló konferansziéját jól ismerjük a tévéből, Szőcs Artur magyar slágereket búg a mikrofonba. A táncparketten mindenki egyenlő, nincsenek fő- és mellékszereplők, a tabló összes szereplője ugyanakkora jelentőséggel bír. Emberi sorsok és személyiségek rajzolódnak ki a szemünk előtt a rivaldafényben. A tengerész Hegedűs D. Géza már gyakorlott versenyző, szürke könyvelő partnere (Hegyi Barbara) a táncban válik – feltehetőleg életében először – nővé. A Dolce & China stílusba öltöztetett Réti Adrienn és a fantasztikusan táncoló Nagy Dániel Viktor párosa igazi apacs szenvedélyt áraszt, az elvált középkorú pár, Kerekes József és Igó Éva bármire képes közös jövőjük érdekében, a hangsúlyozottan magyar kismama (Majsai-Nyilas Tünde) ugyan gyereke nevében indul a versenyen, később azonban már a vetéléstől sem riadna vissza.
A két állástalan színész, Járó Zsuzsa és Telekes Péter összeszorított foggal alázzák meg magukat a siker érdekében. Telekes rövid Fábry-paródiája pedig valódi telitalálat.
Börcsök Enikő és Mészáros Máté svejki derűvel adják elő szenvedésüket, az egyszerre magyarkodó és gúnyosan ironikus Bánk bán-duettjük az előadás fény- és mélypontja. Bata Éva játéka és mozgása lenyűgöző: annyira él és vibrál a színpadon, úgy árad tagjaiból az elevenség és az életszeretet, hogy halála többszörösen sokkolja a nézőket.
A történéseket Lengyel Tamás értelmiségi szűrőjén keresztül látjuk, ő nem ebbe a világba tartozik, és sokáig nem is érti a helyzetet, de empátiája és lelkesedése miatt képes idomulni hozzá. Végül kénytelen elfogadni ennek a közegnek a játékszabályait, gyilkossága már annak az elismerése, hogy a reménytelenségből egyedül a halál adhat menekülést. Megváltást az sem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
