Kilenccel több elődöntőt számol a Real Madrid a „Barcánál” és a Bayernnél
A huszonnegyedik elődöntőjét játssza szerdán a labdarúgó BEK-ben és BL-ben a Real Madrid csapata. Ez ugyanúgy Európa-csúcs, mint a királyi gárda kilenc diadala az első számú európai klubtornán. Az örök lista második helyén a Bayern München, valamint az örök rivális Barcelona áll egyaránt tizenöt elődöntővel, míg a mostani kiírás negyedik részvevője, a Dortmund mindössze negyedszer jutott ilyen messzire (és csak egyszer ennél is tovább). Íme, néhány a legemlékezetesebbek közül.
A madridiak legelső BEK-elődöntőjén – 1956-ban – 129 690 néző volt a Bernabeu stadionban, és a hatalmas tömeg 4-2-es győzelmet ünnepelhetett a Milan ellen. Két évvel később a Vasas kapott négyet a négyek társaságában (4-0), a pesti visszavágó mégis „meleg” volt, mert a második félidő elején, 2-0-s angyalföldi vezetésnél Zarraga a gólvonalon belülről mentett. Ki tudja, miként zárul a találkozó, ha Schwinte francia játékvezető harmadszor is középre mutat… (Így maradt a 2-0.)
Ötvenkilencben sem ment minden simán: az Atletico Madrid ellen (2-1 és 0-1 után) a harmadik mérkőzés döntött. Puskás Ferenc Madridban és a „pótmeccsen”, Zaragozában (2-1) is döntő gól ért el, de a Reims elleni stuttgarti döntőn Luis Carniglia edző kihagyta őt a csapatból. Nyert a Madrid 2-0-ra, ám az argentin trénert menesztették… Hatvanban megint „spanyol” elődöntő volt: Real Madrid–Barcelona 3-1, 3-1. Puskás az első meccsen egy, a másodikon két (a döntőben pedig négy) gólt jegyzett, a visszavágó katalán dugóját Kocsis Sándor szerezte. Puskás még ’64-ben is feliratkozott, mégpedig a Real Madrid elődöntős gólrekordjának felállítása, az FC Zürich elleni 6-0 alkalmával. (A fél tucat mindegyik darabját más játékos érte el.)
Hatvanhatban a királyi gárda 1-0-ra győzött otthon az Internazionale ellen, majd a visszavágó bírája, Vadas György egy aranyórát fedezett fel milánói szállodai szobájának éjjeli szekrényén. Az ajándékot köszönettel eltette, aztán korrekt módon levezette a meccset (1-1). A San Sirót nemhogy nem nevezték el Vadas Parknak, de az Inter kijárta, hogy a magyar sporttárs soha többé ne dirigálhasson európai kupamérkőzésen…
Két évvel ezután a Real Madrid járt rosszul: a manchesteri 0-1 után otthon 3-1-re vezetett, ám a hajrában – Sadler és Foulkes révén – a United kiegyenlített (3-3). Százhuszonötezer embert rázott, illetve fenyegetett a sírógörcs a Bernabeuban… A nézők nem sejtették, hogy jönnek még cudarabb idők is. Nyolcvanban Hamburgban 5-1-re, nyolcvanhétben Münchenben 4-1-re, nyolcvankilencben Milánóban 5-0-ra kapott ki a legjobb négy között a híres BEK-specialista. Sokat mondó a Milan gólszerzőinek névsora: Ancelotti, Rijkaard, Gullit, Van Basten, Donadoni. Ez bizony „madridi” szint…
Ahhoz aztán visszatért a spanyol óriás: 2002-ben, mindmáig az utolsó BL-diadala (Leverkusen 2-1) előtt például a Nou Campban győzte le 2-0-ra a Barcelonát. A gólokat francia, angol páros, Zidane és McManaman „szállította”. A katalán együttes kilenc esztendőn át várt a revánsra, és 2011-ben lekopírozta a 2002-es elődöntő eredményét: 2-0, 1-1. Csak ezúttal a duplázó Messi és társai voltak otthon idegenben…
Tavaly a tizenegyesek fosztották meg a Real Madridot a döntőtől: a müncheni 1-2-t hazai 2-1 és ráadáspárbaj követte. Cristiano Ronaldo, Kaká, valamint Sergio Ramos hibázott, csupán Xabi Alonso küldte a pontról a helyére a labdát. A Bayern játékosai viszont háromszor is „találtak”.
Kérdés, most a Dortmund visz-e be néhány fájó szúrást vagy az évad végén tust húznak a jubiláló, tizedszer győztes Real Madridnak. Lehet ez is, az is, sőt megeshet, hogy nem történik meg egyik sem…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!