Az edzői munka éppúgy adhat életre szóló élményeket és sikereket, mint amilyen hálátlan tud lenni. Kinevelni, felkészíteni egy vagy több sportolót, majd a végső, döntő pillanatokban kvázi tehetetlenül fohászkodni az oldalvonal, a medence vagy a küzdőtér mellett – ez komoly mentális erőt igényel. Az edzők persze ugyanúgy levághatnak egy jókora szeletet a siker tortájából, bukás esetén viszont akár felelőssé, bűnbakká is válhatnak. Abba azonban sokan bele sem gondolnak, hogy egy edzőnek a karrierje mellett szembe kell néznie a civil élet problémáival is. Összeállításunkban olyan edzőket és sporttisztségviselőket említünk, akik karrierje elé a sors nem várt irányból gördített akadályt.
Kovács László úszóedző Szilágyi Liliánát készítette fel a 2016-os riói olimpiára. Pontosabban ötven nappal az olimpia előttig, amikor Szilágyi kilenc hónapnyi közös munka és az ezüstérmet hozó londoni Európa-bajnokság után megszakította munkaviszonyukat. Az úszó az olimpiai felkészülés célegyenesébe végül az olimpiai arannyal igen, de komoly edzői múlttal még nem rendelkező Szabó Józseffel, illetve annak segítőivel, Csende Zsolttal és Ramocsa Gáborral fordult be.
Szilágyi döntését Kovács betegségével indokolta, aki a cluster nevű fejfájással küzd. Ez egy ciklikus betegség, amely néhány havonta vagy évente többnapos, migrénszerű rohamokkal jelentkezik. Bár nem életveszélyes, kétségtelenül sok szenvedést okozó betegség, azonban az egészséges szkepticizmus más okokat is sejtet a háttérben. Így volt ezzel maga Kovács László is, aki a nehéz kezdés után bízott tanítványában, így elmondása szerint nem számított a pofonra. Kovács – és a korábban a Magyar Időknek nyilatkozó édesapa, Szilágyi Zoltán – szerint a viharos váltás hátterében Csende ármánykodása áll, igaz, ez csak egy csalódott edző feltételezése. Ezen a ponton pedig már az is kérdés, hogy az edzéstervekért felelős Csende hogyan tudott eltüntetni az egyenletből egy elismert edzőt, és egy négy olimpiát megjáró apát.
„Megvezette Liliánát. Azt mondta, hogy az íróasztal mögül többet tud segíteni nálam. Ez az ember életében nem úszott még versenyszerűen, nem is tudom, hogy tud-e úszni, és az asztal mögül akarja megmondani, hogy mit és hogyan kell edzeni. Itt kéne meghúzni a határt. Liliána stábjában mindenkinek megvolt a feladata és a hatásköre, de Csende túl sokat képzelt magáról. Liliána viszont a befolyása alá került” – vázolta a szakítás feltételezett okait Kovács. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a valódi okok kiderülnek idővel – vagy nem. Szilágyi Liliána jövőbeni eredményei azonban minden bizonnyal választ adnak arra a kérdésre: megéri-e edzőt váltani. S hogy még inkább érezhető legyen, mennyire nem egyszerű az edzősors: Szilágyi Liliána 2002-ben még Túri György irányítása alatt lett ifi olimpiai bajnok Nankingban, a Budapesti Honvéd szakosztály-igazgatója pedig tavaly ősszel még azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy Liliána felkészülését az év végéig a TF SE vezetőedzője, Egressy János irányítja.
A magyar úszósport és annak megszokott viharos légköre más példát is szolgáltat. Széles Sándor keze alatt Gyurta Dániel tinédzser fiúból vált a világ egyik legjobb úszójává.
Mindeközben azonban egy komoly probléma vetett árnyékot életére és szakmai munkájára – az alkoholizmus démona. Széles élete azóta komoly fordulatot vett: 2015-ben sikerült legyőznie májbetegségét, azóta egészségesen él. Amit viszont az élet valahol elvesz, azt máshol visszaadja – és fordítva. Széles megromlott egészségügyi állapota miatt kiszorult a Gyurtát övező szakmai munkából, így Rio után nem vállalta a felelősséget versenyzője középdöntőben való kieséséért. Ezután két hónappal az úszó lecserélte edzőjét a Kanadából hazatérő Nagy Józsefre. Széles Sándor szenvedélybetegsége miatt, és elévülhetetlen szakmai érdemei dacára vált a köz ideális céltáblájává. Szerettük volna őt is megkérdezni arról, hogyan élte meg ezt a nehéz időszakot, de egyelőre nem sikerült elérnünk.
Szilágyi Liliána és Kovács László.
Ilyen egy boldog munkakapcsolat - Fotó: Kovács Anikó, MTI 
Boldog vég
Az igazságtalan edzősors nem (csak) magyar átok, és a trénereket ért megpróbáltatások számos tőről fakadhatnak.
Joe Kennedy neve a legtöbbek számára ismeretlen, példája azonban láttatja, hogy az edzői munka nem éppen az a terep, ahol az ember kedvére gyakorolhatja napi rutinját. Még akkor sem, ha az vallási eredetű. Kennedy a Washington állambeli Bremerton High School amerikaifutball-csapatát edzette, azaz az Amerikai Egyesült Államokban nagy kultusznak örvendő egyetemi bajnokságok „előszobájában”, középiskolásokat.
Eközben viszont vallási meggyőződésének is teret engedett, a mérkőzések után rendre elmormolt egy-egy imát a pálya felezővonalán. Tevékenységét az iskola vezetősége nem üdvözölte, sőt 2015 őszén megtiltották neki, hogy a pályán imádkozzon. Kennedy – aki néhány órával a mérkőzés előtt szerzett tudomást az eltiltásról – a Centralia elleni mérkőzést ismételten fohásszal zárta. A botrány és az edző kirúgása helyett azonban, mint minden tisztességes amerikai sztori, ez is happy enddel zárult. Kennedyhez ugyanis nem csak saját játékosai, de az ellenfél csapata is csatlakozott, együttérzéséről és támogatásáról biztosítva az edzőt. A kis edzőt, aki egy kis helyen lett egy nagy világ kis harcosa. 
Nem csak az edzőknek nehéz
Hegedüs Csaba olimpiai bajnokként töltötte be a Magyar Birkózó Szövetség elnöki posztját egészen 2015 januárjáig.
Az elnök 23 éves regnálása alatt nem csak a hazai tagegyesületek, de a nemzetközi szövetség bizalmát is élvezte, ráadásul utolsó, ötéves ciklusa alatt a magyar birkózók számos olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmet helyeztek a vitrinek polcaira. Ekkor azonban közbeszólt valami. Egy – ma már nem is annyira – kívülálló tényező, amely sokszor alattomosabb és ártalmasabb bármilyen betegségnél: a politika.
A nagy klubok nehezményezni kezdték, hogy Hegedüs az egyébként általa kivívott, megnövekedett támogatások elosztása során a kisebb klubokat preferálja. A sportellenzék szószólói pedig felismerték, hogy politikai hátszéllel könnyebben érvényesíthetik akaratukat. Hosszas huzavona után a 2015 eleji tisztújító közgyűlésen Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő 70-55 arányban győzte le Hegedüst.
Azon a szavazáson, ahol számos kisebb egyesület vezetői helyett derült égből helyi polgármesterek jelentek meg. No nem azért, hogy Hegedüsre szavazzanak, hanem hogy a gazdagabb klubokat támogassák azok ellen az egyesületek ellen, amelyekből amúgy Hegedüs költségvetési tervezete alapján fiatal tehetségeket meríthetnének.
Hasonló dolog esett meg a Magyar Kézilabda Szövetséggel is. Két éve úgy választották meg elnöknek a fideszes Kocsis Mátét, hogy a szakma még csak a végszavazáshoz sem engedte a 206- szor válogatott Farkas Ágnes olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok kézilabdázót. Németh Szilárd legalább tudja, mi az, hogy birkózás. Kocsis Máté meg azt, milyen a politika.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!