„Beckhamet akarjuk!” – skandálta a Los Angeles Galaxy tábora, miután az együttes az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság döntőjében 1-0-ra nyert a Houston Dynamo ellen. A győztes csapat összeállítása ez volt: Saunders – Dunivant, Omar Gonzalez, Franklin, De la Garza – Beckham, Juninho Pereira, Magee – Robbie Keane, Donovan, Cristman. Beckham tehát játszott.
Márpedig David Beckham az.
A Forbes magazin szerint 600 millió dolláros kereskedelmi forgalmat indukált az idő alatt, amíg a Real Madrid tagja volt. A királyi klub nem is azért szerződtette 2003-ban, mert elengedhetetlenül szüksége volt a játékára: az igazolás legfőképpen a biznisz miatt történt. Jóllehet a spanyol klub már az ötvenes évek óta üzleti alapokon áll, fél évszázadon keresztül nagy gondot fordított arra, hogy megőrizze arculatát, melynek legfőbb jellemzője – a kilenc BEK- és BL-diadalon túl – a stílus, az elegancia, a játék igazi szépsége volt. A Beckham-sztorival új korszak kezdődött: a pénzügyi megfontolások legalábbis kétségessé tették a művészet primátusát a madridi „Fehér Balettnél”.
Nem mintha Beckham nem volna kiváló futballista. Tévedésből nem lehet 115-szörös angol válogatottnak lenni, arról nem beszélve, hogy a brit csillag egyvalamiben tényleg a legnagyobbak közé tartozott: rúgótechnikája az egyetemes labdarúgás klasszikusaiéval vetekedett. De – értelemszerűen – brit felfogásban futballozott, s ez a felfogás távol állt a Real Madrid szellemiségétől, egészen addig, amíg az RM vezérkara a bankók zizegését nem találta szebb zenének a játék muzsikájánál…
Beckham egyébként maga volt a Manchester United. Ugyanúgy, mint Sir Matt Busby, Bobby Charlton, Dennis Law és még sokan mások. Az MU-val hatszor nyert Premier Liga-aranyérmet, kétszer FA Kupát, 1999-ben pedig – Sir Alex Ferguson edzővel és játékostársaival együtt – különleges „hat-tricket”, vagyis mesterhármast ért el: elhódította a bajnoki címet, valamint az FA és a Bajnokok Ligája serlegét. Az az év amúgy is felejthetetlen saját maga és megannyi rajongója számára, mert ugyancsak 1999-ben vette feleségül Victoria Adams kisasszonyt, a Spice Girls elnevezésű popformáció tagját, s a házasság nyomán végképp a celebek közé került.
Egy esztendővel azelőtt nem imádták annyira. Kiállítása miatt a nyakába varrták, hogy „kiejtette” Angliát az 1998-as világbajnokságról, noha a szigetországi válogatott büszkeségre okot nem adó védjegye, hogy – az angliai rendezésű 1966-os vb-t kivéve – előbb-utóbb minden nagy tornától elbúcsúzik. „Spice Boy” is három világbajnokságon járt, s azokon nem ért el semmit sem. Hacsak azt nem, hogy a Daily Mirror ’98-ban egy dartstábla fotóját tette közzé, s annak közepébe montírozta David Beckham portréját…
„Nem tudom, mit hoz a jövő” – említette Beckham első észak-amerikai bajnoki címének elhódítása után, ami, ugye, annyit tesz: elképzelhető, hogy elhagyja az Államokat. (Ezért szólt Carsonban, a döntőn a „Beckhamet akarjuk!”) Leszögezte azonban, hogy számára a mostani évad volt a legszebb a tengerentúlon, s hogy mindvégig élvezte a játékot.
A 23-as mezt viselte – a kosárlabdázó Michael Jordan előtt tisztelegve –, és Robbie Keane azt mondta róla: „Kivételes élmény, hogy mellette játszhattam”. Figyelem: a csatár a múlt időt használta…
Így vagy úgy, nagyon is jellemző, milyen csapatban bukkant fel „odaát” az angol világsztár. A klub neve: Galaxy. Ez Los Angelest összefűzi Madriddal, és dr. David Beckham kétszeresen „galaktikus”. Mi az, hogy doktor? A szöglet- és szabadrúgások, a beívelések, a keresztlabdák professzora…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!