A körtét az almával nagyon nehéz összehasonlítani, pedig 53 éve ezt teszik a sportújságírók, mikor is megválasztják Magyarországon az év legjobb női és férfi sportolóját. Első alkalommal 1958-ban Körmöczi Zsuzsa és Polyák Imre végzett az élen. Idén is nagy a verseny, hogy a férfiak közül ki kapja meg karácsony előtt ezt a büszke címet.
Hárman pályáznak rá nagy eséllyel: Berki Krisztián, Gyurta Dániel és Vajda Attila. Ők korábban voltak már az év sportolói, idén pedig mindhárman világbajnokok lettek. Hogy közülük kit választanak legjobbnak? A válaszra még egy napot várni kell. De mindhárman más és más sportágban nyújtanak kiváló teljesítményt, Berki lovon, Gyurta a vízben, Vajda pedig a vízen. Neves versenyzőinket arra kértük, beszéljenek arról, miként látják a világbajnoki szereplésüket és milyen reményekkel készültek rá, figyelemmel kísérik-e más sportágak eredményeit, ismerik-e egymást, ha igen, milyen a kapcsolatuk.
Berki Krisztián
– Elsősorban azért utaztam Japánba, hogy megszerezzem az olimpiai kvótát. Ehhez az is kellett, hogy lólengésben megvédjem világbajnoki címemet. Ám az új szabályok értelmében nemcsak lovon, hanem másik két szeren is rajthoz kellett állnom, mivel az így nyújtott összteljesítményemmel lehetett csak kivívni az olimpiai részvételt.
– Milyen volt a verseny?
– Hála égnek már a selejtezőben éreztem, hogy jól sikerült a gyakorlatom és a legmagasabb pontszámot kaptam. A döntőben pedig előttem többen rontottak, így arra kellett koncentrálnom, hogy hiba nélkül végezzek a fináléban. Ez így is történt. De higgyék el, nem is annyira a világbajnoki éremnek örültem, hanem annak, hogy sikerült végre megszereznem az olimpián való indulás lehetőségét, bár csak napokkal a vb után lett biztos, hogy kiérdemeltem a londoni repülőjegyet.
– Figyelemmel kíséri más sportágak eseményeit?
– Természetesen, de inkább a televízión keresztül, mert nem igen van időm és lehetőségem arra, hogy ott legyek a helyszínen.
– Mennyire ismeri Gyurta Dánielt és Vajda Attilát?
– A központi összejöveteleken szoktam velük találkozni, de baráti kapcsolat még nem alakult ki közöttünk. Remélem, jövő nyáron, az angol fővárosban, az olimpiai faluban erre is módunk nyílik.
– Mikor kezdi a felkészülést az ötkarikás játékokra?
– Rövid szabadságom most ért véget, és innen már – Kovács István edzőmmel együtt – csak az olimpiára koncentrálunk.
Gyurta Dániel
– Széles Sándor edzőmmel felépítettünk egy felkészülési rendszert, és ennek meg is lett az eredménye.
– Nem remegett meg, amikor meglátta a medence partján a verhetetlennek tartott Kitadzsimát, a négyszeres olimpiai bajnok japán mellúszót?
– Nem vagyok ijedős típus, annak ellenére sem, hogy ő a szám koronázott királya, világ- és olimpiai bajnok, aki abba akarta hagyni a versenyzést, de visszatért és fantasztikusan úszott. Biztos, hogy Londonban ismét ott lesz az ellenfelek között.
– Miként építi fel a 200 méteres mellúszásban a taktikáját? Sokszor a frászt hozza a nézőkre, amikor 150 méternél még a mezőnyben megbújva úszik, hogy aztán olyan hajrával zárja a versenyt, amelyre mások nem képesek. Így volt ez most is a világbajnokságon, amikor legyőzte a japán ellenfelét.
– Ezt előre megbeszéljük, de most már nem vágyok annyira hátul úszni táv közben, mint korábban, mert sokat javult a 100 méteres eredményem. Ami pedig a taktikát illeti: itt az úszást és a kenut lehet összehasonlítani. Én négyszer ötven méter hosszra osztom be a taktikámat, Vajda pedig négyszer 250-re, és kettőnk között óriási a hasonlóság, hogy nem az elején kezdünk el „ész nélkül” hajtani, hanem betartva az edzői utasítást a végén az utolsó 50-en, vagy 250-en teszünk rá még egy „lapáttal”.
– Figyelemmel kíséri más sportágak eseményeit?
– Természetesen, de leginkább a kajak-kenura figyelek, mert Vajda Attila barátom is ott versenyez. Egyébként, ha lehetőségem nyílik rá, szurkolok neki a helyszínen, ott voltam most is Szegeden, amikor világbajnok lett. Ő pedig megnézett engem mind a budapesti, mind a debreceni Európa-bajnokságon is. A barátságunk a 2004-es athéni olimpián kezdődött, ahol ő újoncként a harmadik helyen végzett, és én, szintén újoncként, tizenhét évesen a másodikon.
– Berki Krisztiánról mi a véleménye?
– Hallatlanul örülök annak, hogy végre sikerült megszereznie az olimpiai indulás jogát, mert én igazságtalanságnak tartottam azt, hogy Pekingben például világbajnoki ezüstéremmel sem lehetett ott. Most a tévén néztem a tokiói vb-t, csodálatos gyakorlatot mutatott be, és úgy gondolom, hogy hármunk közül neki van a legnagyobb esélye Londonban. Ahogy elnézem, amikor odalép a lóhoz, megszűnik körülötte a világ, és annyira tud koncentrálni ebben az összetett sportágban, mint ahogy nagyon kevesen.
– Mikor kezdi a felkészülést Londonra?
– Nekem még nem ért véget a versenyidény. A rövid pályás Eb után az Amerika–Európa viadalon veszek részt.
Vajda Attila
– Mivel szegedi vagyok, minden tudásommal arra koncentráltam, hogy a hazai közönség előtt megfelelően szerepeljek, és büszke vagyok arra, hogy sikerült megszereznem az aranyérmet.
– Miként építi fel a taktikáját, mert sokszor úgy tűnik, hogy már nincs lehetősége arra, hogy utolérje azokat, akik az első pillanattól kezdve, mint az „őrültek” elkezdenek lapátolni.
– Minden sportoló másként építi fel a versenyét. Én nem szoktam az elején „a húrok közé csapni”, pedig a hobbim a gitározás. 500 méter táján már fellapátolok az élen haladók közé, és az utolsó 250-en – gyorsasági állóképességemnek köszönhetően – a legtöbbször sikerül nyernem. Tudom, hogy erre a taktikámra az ellenfelek is fel vannak készülve, ezért többen az első pillanattól kezdve, amíg csak bírják, megpróbálnak ellógni a mezőnytől.
– Figyelemmel kíséri más sportágak eseményeit?
– Természetesen minden sportág érdekel, de leginkább az úszás, mert idestova hét éve a barátaim közé tartozik Gyurta Dániel, akinek már többször is sikerült a helyszínen drukkolnom. Rendszeresen beszélünk telefonon, és úgy érzem, igencsak jó baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Megmondom őszintén, a saját sportágamon kívüli sportolókkal csak a központi rendezvényeken van módom találkozni, így Berki Krisztiánnal is, akinek az eredményeit igen nagyra tartom. Nagyon örülök annak, hogy sikerült kiharcolnia a londoni repülőjegyet.
– Mikor kezdi a felkészülést az ötkarikás játékokra?
– Folyamatosan edzésben vagyok, mert London a fő cél. Én vagyok az ezer-
méteres szám olimpiai bajnoka, és egy sportoló nem tehet mást: arra készül, hogy megvédje az elsőségét. Nem lesz könnyű, mert igen erős ebben a számban a nemzetközi konkurencia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
