A magyar női birkózósport első számú versenyzője Sastin Marianna, a Vasas versenyzője, aki eddigi pályafutása során két világbajnoki ezüstérmet és három Európa-bajnoki bronzérmet tudhat magáénak. Emellett cselgáncsban is nyert országos bajnokságot.
Arról, hogy miként lett birkózó, a következőket mondta:
– Cselgánccsal kezdtem tízévesen, és elég hamar jöttek az eredmények, de sajnos kutya-macska kapcsolat alakult ki köztem és a kapitány között, így döntenem kellett, hogy az akkor újnak számító birkózást vagy a cselgáncsot válasszam. Az előbbi mellett döntöttem, és úgy gondolom, jól választottam.
– A női birkózásra sokáig nem kevesen ferde szemmel néztek, azért is, mert úgy vélték: túl veszélyes egy nő számára ez a sportág.
– Ha valaki megnézi a mi versenyeinket, rájön, hogy ez sem „kisasszonysport”, ám jóval szelídebb, mint más sportágak, mert úgy gondolom, hogy a kézilabdában vagy a vízilabdában sokkal nagyobb pofonokat kapnak a nők, nem is beszélve a bokszról.
– Mikor érezte úgy, hogy jó döntést hozott?
– Végleg 2003-ban kötöttem házasságot a birkózással, 2005-ben pedig már vb-ezüstérmet szereztem. Több kontinens- és világbajnokságon indultam azóta, de egyet szeretnék elfelejteni: a pekingi olimpiát, amely nem úgy sikerült a számomra, mint ahogy szerettem volna.
– Milyen a kapcsolata az új szövetségi kapitánnyal, Wöller Ákossal?
– Abszolút harmonikus. Ő a férjem.
– Ez előny vagy hátrány?
– Az edzéseken semmilyen privilégiumom nincsen, ugyanolyan keményen hajt engem, mint a társaimat. Otthon viszont nem szoktunk szakmázni.
– Odahaza ki az „edző”, ön vagy a férje?
– Természetesen kiegészítjük egymást, mert másként nem lehetne az edzéseket és a háztartási munkát olyan módon elintézni, ahogy mi tesszük.
– Második olimpiájára készül. Milyen reményekkel utazik Londonba?
– Én minden versenyre úgy utazok, hogy nyerni szeretnék, és ez Londonra is érvényes. Ám ha végignézek a mezőnyön, fel tudnék sorolni 6-8 olyan versenyzőt, aki az aranyéremre is esélyes.
– Van-e olyan kiemelkedő egyéniség, aki ellen mindenkinek nehéz dolga van?
– Akad közöttünk egy japán lány, aki olimpiai és világbajnok, nem is beszélve arról, hogy 2002 óta veretlen Icso Kaori, akitől az isztambuli vb-n kikaptam a döntőben. De úgy érzem, ő sem verhetetlen.
– A női birkózást szabad fogásban rendezik. Átmentett-e valamit a dzsúdóból a birkózásba?
– Sok mindent, és úgy érzem, számomra nagy előnyt jelent cselgáncsos múltam, mert nem sok ellenfelem mondhatja el magáról, hogy a tatamiról jött át a birkózószőnyegre.
– A férfi birkózókat arról lehet megismerni, hogy afféle „karfiolfülük” van a szőnyegharc következményeként. A nőknél is így van?
– Nekem is eltörték már a fülemet, de hála égnek nincs karfiolfülem.
- Melyik versenyét tartja a legemlékezetesebbnek?
– A mostani isztambuli vb-t. Amikor megláttam a sorsolást, ha ijedős lennék, megijedtem volna, mert az ágamon több olyan is akadt, aki a végső győzelemre is esélyesnek tűnt. Mindenkit sikerült megvernem, csak a döntőben kaptam ki Icso Kaoritól, akinek az az előnye, hogy ő már tízéves korában birkózással kezdte pályafutását, mintha tudta volna, hogy előbb-utóbb ez olimpiai sportág lesz. Nagyon sokat jelent a számomra, hogy már tudom, neki mi a legkedvesebb támadási formája: lábra megy. Ha ezt ki tudom védeni, lehet esélyem ellene.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!