Mikor az olvasó kezébe veszi a lapot, már tudni fogja, hogy a világ jelenlegi két talán legjobb és legnépszerűbb klubcsapatából melyik nyerte az idei Bajnokok Ligája-döntőt, és csatlakozott ezzel a négyszeres BEK-, illetve BL-győztesek táborába. Egy biztos, a győztes örökre szívébe zárja a londoni Wembley Stadiont, hiszen a Barcelona és a Manchester United is ezen a helyen nyerte története első BEK-trófeáját.
Az MU 1968-ban ért el fel először a csúcsra, amikor a döntőben hosszabbítás után, 4-1-re verte a portugál Benficát. A Barca pedig 1992-ben, az utolsó olyan évben, amikor még Bajnokcsapatok Európa Kupája néven futott a sorozat, diadalmaskodott 1-0-ra a Sampdoria elleni fináléban, ugyancsak ráadásban.
Persze ezeknek az összecsapásoknak még a „régi” Wembley, vagyis eredeti nevén a Birodalmi Stadion volt a helyszíne. A „Futball Otthonát” 1923-ban adták át, és az első itt rendezett hivatalos meccsre, az 1923-as FA-kupa-döntőre, egyes források szerint 240 ezren zsúfolódtak össze a lelátókon. A 2000-es bezárásáig rekordot jelentő öt alkalommal rendeztek itt BEK-döntőt, de természetesen mindkét, Angliában rendezett nagy torna fináléjára is ebben a stadionban került sor. Az 1966-os világbajnoki döntő Geoff Hurst németek elleni, sorsdöntő „fantomgólja” miatt maradt emlékezetes, míg az 1996-os Európa-bajnokság fináléja Oliver Bierhoff találata révén a futballtörténelem első aranygólját hozta. Nekünk, magyaroknak persze nem ezek a legemlékezetesebb Wembley-meccsek, hanem az „évszázad mérkőzése”, az 1953. november 25-i „hathárom”, azaz a 3-6, amelyen az Aranycsapat legyőzte a 90 éve veretlen Angliát. Az évek során a labdarúgás mellett más eseményeknek is otthont adott a Wembley, így például az 1948-as olimpia atlétikai versenyeinek, de rögbimérkőzéseket, salakmotoros viadalokat, valamint nagyszabású koncerteket is tartottak itt.
Az újjáépítés némi csúszás mellett négy éven át tartott, így végül 2007-ben nyitotta meg kapuit Európa második legnagyobb stadionja, egyben a világ legnagyobb fedhető komplexuma. Az új Wembley-ben egészen a tegnapi döntőig nem rendeztek igazán kiemelkedő jelentőségű találkozót, hacsak nem számítjuk azt a New York Giants–Miami Dolphins amerikaifutball-mérkőzést, amely az NFL történetének első olyan alapszakasz-meccse volt, amelyet Észak-Amerikán kívül játszottak le.
Az idei finálét 86 ezren látták a helyszínen. A sokszoros túljelentkezés ellenére az UEFA döntése értelmében csak 25-25 ezer belépőt bocsátottak a két klub rendelkezésére, míg további 25 ezer hely a különböző szövetségek, a helyi szervezőbizottság, valamint a szponzorok képviselőit illette. A hoppon maradt szurkolók még megpróbálhattak lecsapni a forgalomba került 11 ezer jegy valamelyikére, amelyek átszámítva 25 és 100 ezer forint közötti összegekbe kerültek. Akinek ez sem sikerült, annak maradt a televízió képernyője, ahol már a tavalyi döntőt is mintegy 145 millión követték nyomon. A két csapat ereklyéi iránti keresletből, illetve a fogadóirodák forgalmából arra lehet következtetni, hogy a rövidesen nyilvánosságra kerülő végleges nézettségi adatok idén minden korábbit felülmúlnak majd. A győztes csapat összes pénzdíja meghaladja az átszámítva 8 milliárd forintot, de a második hellyel járó közel 7 milliárd is szép „vigaszdíjnak” mondható, és akkor még nem beszéltünk a játékosok értéknövekedéséről, valamint a televíziós jogokból befolyó összegekről. Mindez jól mutatja, hogy a Bajnokok Ligája már régen több mint egy egyszerű kupasorozat.
A Barcelona kezdő csapata a dupláját érte, mint a Manchester Unitedé. Az előbbi 450 millió euró volt, a legértékesebb Messi 100 millióval, őt Iniesta 60 millióval, míg Xavi és David Villa 50-50 millióval követte. A Manchester United összértéke 224 millió euró volt. A legértékesebb Wayne Rooney volt 52 millió euróval, míg a következő a sorban a hátvéd Nemanja Vidics 37 millióval.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!