Még Lappföldön is jártak bundaügyben a magyar nyomozók. A szindikátus jellemzően készpénzben vesztegette meg a fogadások megnyeréséhez a kulcsembereket, azután gyakran a meccs közben, online kötöttek fogadásokat és a nyereményt a szervezet tagjai között egyenlően osztották el – mondta a Vasárnapi Hírek érdeklődésére Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője.
Egy távol-keleti személy irányította a bűnszervezetet, amelyben szerepet játszott K. Zoltán, ő egyben a magyarországi főszervezőjük. A céljuk az volt, hogy szerte a világon a fogadóirodák által kínált labdarúgó-mérkőzésekből kiválasszanak olyanokat, amelyeknél reális esélyük volt, hogy az eredményt a velük kapcsolatban álló játékosok vagy játékvezetők megvesztegetése révén manipulálják. Azután a befolyásolt eredményre távol-keleti fogadóirodákban online módon kötöttek fogadásokat – így nekik okoztak kárt. Többnyire nem a mérkőzések végeredményére vonatkozott a manipuláció, hanem elsősorban olyan kisebb momentumokra, amelyek csak csekély valószínűséggel következnek be, és ezért a fogadóirodák viszonylag magas szorzószámmal fizettek. Például, hogy csak a mérkőzés utolsó öt percében esik gól, vagy hogy hány 11-est ítélnek meg a meccsen. Jellemző az is, hogy az ilyen események bekövetkezéséhez nem volt szükség sok ember, csak a kulcsszereplő bíró és asszisztensei, és legfeljebb néhány játékos megvesztegetésére.
A szindikátus személyes kapcsolati hálót alakított ki és működtetett – szinte üzleti vállalkozásként. A bűnszervezet tagjai kínáltak fel megvehető mérkőzéseket. Mérlegelték a kockázatokat, a költségeket, az esélyeket, azután döntöttek, érdemes-e fogadni. Az online fogadás előnye a számukra az volt, hogy még a mérkőzés közben is változnak – nőnek – a tétek, és ezért gyakran akkor fogadtak.
Meccsenként a szervezet csak 40 ezer és 85 ezer euró közötti összeget költött a bundázásra, attól függően, hogy hány személyt kellett megvesztegetni, és mekkora tétek forogtak kockán. A nyomozás eddigi adatai szerint az esetek többségében készpénzben fizettek, ritkábban online átutalással. A vesztegetés után – a meccs előtt vagy közben – általában négy-öt távol-keleti fogadóirodában kötöttek az interneten keresztül online fogadásokat a kompánia tagjai. A csalás lényege, hogy a fogadóirodák valószínűség-számítás alapján kalkulálják ki a szorzószámokat, ám a szindikátus kiiktatta a szerencseelemet és biztosra ment. Ráadásul a fogadóirodáknál is voltak személyes kapcsolataik, beépített embereik, s az ő segítségükkel kötöttek több százezer eurós fogadásokat a befolyásolt mérkőzésekre. Ha a kívánt eredményt hozta a fogadás – a haszon általában 100 százalékos volt –, akkor a szindikátus valamennyi tagja, az is, aki az adott esetből kimaradt, mert például más ügye miatt előzetesben ült, egyenlően részesedett a haszonból. A fogadóirodák online módon utalták a náluk fogadónak a pénzt, ők pedig megosztották a többiekkel. Ha a fogadás kimenetele nem volt kedvező a számukra – olykor megesett, hogy minden igyekezetük ellenére másképp alakultak az események, mint ahogyan várták –, akkor a költségeket is együtt viselte, veszteségként leírta szervezet. Könnyen megtehették: a 40-85 ezer eurós befektetés mérkőzésenként 400-600 ezer euróval károsította meg az érintett fogadóirodákat.
– Az eddigi megalapozott hazai gyanúban hat megvett mérkőzés szerepel – két dél-amerikai, három finnországi első ligás és egy magyarországi –, de ez nyilván nem a teljes kör. Az MLSZ feljelentése nyomán – ami 2009 végén történt, miután Bochumban kipattant a bundabotrány –, több európai országban párhuzamosan folynak az összehangolt nyomozások, és az azokkal kapcsolatos – többek között Europol és Eurojust – konzultációk, információcserék. Ennek jegyében vettek részt a magyar szál felderítése érdekében a finnországi nyomozásban a kollégáink, akik még lappföldi kihallgatásokon is jelen voltak. Azt, hogy meddig jut el a vizsgálat, még hány megbundázott meccset és ezekben érintett személyt sikerül felderíteni, ma még nehéz lenne megjósolni. De a bűncselekményi kör bővülhet és a Magyarországon őrizetbe vettek száma – eddig hét – még akár a többszörösére is nőhet. A Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség együttműködik; a keddi letartóztatási akcióban például 12 helyszínen több mint félszáz ügyészségi és rendőrségi munkatárs vett részt – tette hozzá a szóvivő.
Négy magyar játékvezetőt és három futballistát vettek őrizetbe bundagyanúval. A Vasárnapi Hírek olvasói idén februárban már megismerkedhettek a négy játékvezető (Lengyel Kolos, Selmeczi Krisztián, Csák János, Mocsári Tamás) meglehetősen furcsa történeteivel. A tavaly decemberben általuk vezetett Argentína–Bolívia U20-as barátságos mérkőzésen Lengyel Kolos több mint 100 percet játszatta a csapatokat. A 103. percben 11-est ítélt a hazaiak javára, akik azt berúgták, mire Lengyel gyorsan lefújta a találkozót. A lényeg: az utolsó öt percben esett a gól. Egy helyi sportlap fogadási szakértője szerint a meccs kezdetén 1,1-es szorzó a 85. percben felment 1,5-re, amit példa nélkülinek nevezett. Ez a ténykedésük akár feledésbe is merülhetett volna, ha nem tűnnek fel februárban a Törökországban játszott Bulgária–Észtország felkészülési mérkőzés bíráiként, aminek 2-2 lett a vége, mind a négy gól 11-esből esett, és a meccs előtt valakik nagy pénzt tettek arra, hogy összesen háromnál több gól születik. A bolgár és az észt szövetség kérésére előbb az UEFA, majd a FIFA is vizsgálatot indított fogadási csalás gyanújával. Az NB III-as és BLSZ-licencekkel rendelkező játékvezetők, akik nem is vezethették volna a mérkőzést, közleményben utasítottak el minden gyanúsítást. Útjukat egy nem létező utazási iroda szervezte, ám valójában, mint hírlik, Kenesei Zoltán volt a hívó fél, aki a nemzetközi bűnszervezet belső köréhez tartozott. Kenesei aktív futballistaként játszott együtt Lázár Mátyással Albániában, Horváth Gábor pedig Finnországban játszott legutóbb, feltehetően ezért jártak a magyar nyomozók Lappföldön.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
