Ámultam és bámultam, hogy a Real Madrid közeli Marca azt írta: a nagy fehérek jelenlegi együttese minden idők legragyogóbb királyi gárdája.
A spanyol lap ezt azzal indokolta, hogy a mostani csapatból – amely szériában háromszor hódította el a Bajnokok Ligája serlegét a csütörtökön leköszönő Zinedine Zidane szakvezető irányításával – Dani Carvajal, Sergio Ramos, Marcelo, Luka Modric, valamint Cristiano Ronaldo helyet kaphat a madridi klub örök All Star-gárdájában.
Sergio Ramos és Cristiano Ronaldo „beválogatása” ellen nyilván nem lehet szót emelni, de a másik hárommal szemben…
Marcelo persze kiváló futballista, de a Real Madridnak volt egy másik brazil balhátvédje, nem is oly nagyon régen: bizonyos Roberto Carlos. A 125-szörös válogatott játékosnak akadt vb-aranya és -ezüstje; két Copa America-, továbbá egy Konföderációs Kupa-diadalból vette ki a részét; s akkor még nem esett szó a királyi gárdával elnyert három BL-győzelméről, a fizikusokat is fejtörésre késztető góljairól vagy arról az 512 bajnoki fellépésről, amelyet a Santiago Bernabeu Művész Színház tagjaként lenyomott. (Nagyon halkan jegyzem meg: Ze Roberto is járt a Real Madridnál. Akkor, amikor még balhátvédet játszott. Hamar kirúgták, ám semmivel sem volt gyengébb játékos Marcelónál – sőt –, amit 84 brazil válogatottsága is ékesen bizonyít.)
Modric úgyszintén príma labdarúgó, de hát a Real Madrid történetében olyan bőség van a középpályán, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Mellesleg: ha a mostani játékosok között szemezgetünk e csapatrészben, akkor elsőként alighanem Toni Kroost kell kiemelni. (A legutóbbi BL-döntőn önmaga árnyéka volt, különben viszont passzkirály, és rajta megy keresztül szinte valamennyi madridi akció.) S mit kezdünk a korábbi extraklasszisokkal, Pirrivel, Günter Netzerrel, Michellel, Bernd Schusterrel, Fernando Redondóval, Kakával vagy Zidane-nal? Melyiküket hagyjuk ki Modric kedvéért? S mitől biztos például, hogy Miguel Munoz, Paul Breitner, Ricardo Gallego, Gheorghe Hagi vagy Guti a horvát futballista mögé szorulna? (Attól tartok, semmitől.)
Carvajal pedig – akármennyire elájulnak is tőle – nincs abban a kategóriában, amely az örök idők legjobbjai közé emelhetné. Real Madrid-szinten, mondhatni, elmegy. De nem helyezhető egy szintre Christian Panuccival, José Santamariával, Fabio Cannavaróval, ifjabb Manuel Sanchisszal – talán annak édesapjával vagy Chendóval sem –, és ott van még a védők között a már említett Sergio Ramos és Roberto Carlos.
A valaha volt madridi gálatizenegyet roppant nehéz összeállítani.
A feladat annyira komplikált, hogy annak megoldása olykor még Madridban sem feltétlenül sikerül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
