Isztambulból hazaérve meglepődve tapasztaltam, mennyire vegyes a megítélése a magyar válogatott törökországi 1-1-ének. A szurkolók jó része gyengének, sőt esetlegesnek találta honfitársaink játékát, s még korábbi válogatott labdarúgók is csóválták a fejüket, azt pedzegetve, hogy a kulcsembereknek mondott labdarúgók – Hajnal, Dzsudzsák, Szalai – „csalják a futballt”.
Azt hittem, ezúttal megengedőbb lesz a közvélemény és a szakértők köre, hiszen a magyar együttes hatból négy pontot vett el a törököktől, és hat forduló után pontelőnnyel áll a második helyen, amivel aligha kalkulálhatott bárki is. Ahhoz kétség sem fér, hogy hazánk fiai nem tartoznak Európa élmezőnyéhez, védő- és támadójátékukban egyaránt lehet hibát találni (nem is keveset), de magam most megértőbbnek mutatkoznék, elvégre mégiscsak pótselejtezős pozícióban van a csapat, és ha Romániában nyer, akkor valóban a play-off résztvevője lehet.
Szeptemberben Bukarestben persze nem Egervári Sándor kapitány jelöltjei lesznek a favoritok, de a vetélytárs sem olyan erős, hogy biztosra mehetne. És még az sem elképzelhetetlen, hogy a román–magyar döntetlennel zárul majd, a románok nem tudják legyőzni otthon a törököket. Szóval, a kvalifikációs szakasz háromötödénél tagadhatatlanul van esély, s ilyesmi igazán ritkán fordult elő az utóbbi bő – vagy inkább nagyon is szűk – negyedszázadban. (A válogatott 1986 óta egyetlen egyszer – 1997-ben – vívhatott pótselejtezőt, s egyszer sem jutott ki a vb-re. Eb-n pedig 1972 óta nem járt.)
A több évtizedes szomorú előzmények után azt mindenképpen értékelni kell, hogy – a tabella tanúsága alapján – a nemzeti együttes nem a „futottak még” mezőnyéhez tartozik, annak ellenére sem, hogy aligha jelenthető ki: a mostani az elmúlt huszonöt esztendő legjobb magyar válogatottja. A kvalitások behatároltak, ám az is tény: az Egervári-éra legtöbb mérkőzésén legalábbis ellenfél volt a csapat, csapásokat csak az előző világbajnokságon finalista holland válogatott mért rá (4-0, 5-3, 4-1). A jelenlegi szakvezető irányításával huszonkilenc mérkőzést játszott az együttes, a mérlege pedig: 15 győzelem, 7 döntetlen, 7 vereség. Lehetett-e ennél jobbra számítani? Szerintem ugyanúgy nem, mint ahogyan a mostani selejtezősorozat kezdetén reálisan azt sem gondolhatta senki, hogy a záróra idején nem a holland–török páros lesz a csoport első két helyén. Azaz – miközben semmit sem szabad túlértékelni – érdemes elnézőbbnek lenni az együttes hiányosságaival, mert (elnézve a táblázatot) sok minden előfordulhat, még az is, hogy a magyar csapat marad a második helyen…
Az persze még nem azonos a vb-szerepléssel, de ebbe most ne menjünk bele: arról majd akkor kell szólni, ha lesz miről beszélni.
Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Argentínában már foglalkozhatnak a brazíliai szállodafoglalással, de ez távolról sem a mi szintünk, ugyebár. A csoportok második helyén viszont már több olyan csapat található, amely egy kategóriába sorolható a miénkkel: Ausztria, Bulgária, Albánia, Izland (e kettő holtversenyben), Izrael, Ecuador egyaránt szenzációt keltene, ha megőrizné az éllovas mögötti pozícióját. Az pedig egyenesen világszám volna, ha Montenegró listavezető maradna Anglia előtt, de ez egyáltalán nincs kizárva, hiszen a jugoszláv utódállam legjobbjai az eddigi három találkozás alkalmával egyaránt döntetlent értek el a szigetországiakkal szemben, és jelenleg két ponttal előzik meg a hozzájuk hasonlóan veretlen briteket. A délszláv régió nagy nyertese azonban Bosznia-Hercegovina, amely három ponttal és az egymás elleni eredmények (0-0, 3-1) tekintetében is jobban áll a görögöknél, azaz közel jár ahhoz, hogy – a futball történetében először – vb-szereplő legyen. Bizony, az eddigiek alapján már az keltene feltűnést, ha nem lenne az…
Az első helyért a legszorosabb versenyt a belga és a horvát válogatott vívja: mindkettőnek tizenhat pontja van. Aki megmondja, melyik együttes fut be, az kezdjen lottózni, ha idáig még nem vásárolt szelvényt. Ami biztos: különösebben boldog nem lehet az a csapat, amelyik a pótselejtezőn szembekerül e két válogatott bármelyikével. Miként Angliával vagy Montenegróval, az Ausztriát valószínűleg megelőző Svédországgal, az Izraelt alighanem szintén maga mögött hagyó Portugáliával, valamint Franciaországgal sem lesz leányálom játszani.
De ez nem is kisasszonyfutball.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!