Az ódon belvárosi Chmielna utcában már szombat kora délelőtt „csocsóztak” a varsói családok, mivel az Euro 2012 azzal is jár, hogy pörgetőfoci-asztalokat helyeznek ki a lengyel főváros utcáira. A hangulat persze vidám volt, egészen addig, amíg nagy csoportokban fel nem tűntek a görögök elleni meccsre készülő orosz drukkerek, akiknek főszurkolói megafonnal a kezükben sétálnak, azaz a lengyeleknek nem kis hangerővel kell hallgatniuk az orosz vezényszavakat. Azok pedig még suttogó „üzemmódban” is sértenék a fülüket…

 
A német segítség sem mentheti meg a hollandokat?

A doboshoz már hozzászoktak. Ez az ember nem orosz, hanem lengyel, és minden napot úgy kezd, hogy – kellő erősítéssel persze – órákig gyakorol a Kultúra és Tudomány Palotáját övező téren létesített szurkolói zóna színpadán. Alighanem megrészegedett az egész városnegyedet betöltő, különleges lehetőségtől, s miközben ezrek lakásába „zörget be” a pergővel, a tammal vagy a lábdobbal, feltehetően a gyerekkorára gondol, amikor még a párnát püfölte vagy dohos pincékben verte az amatőr felszerelést. Ma pedig, lám, villog a professzionális Ludwiggal, bár időbe telik még, amíg úgy virít, akár Ginger Baker – Eric Clapton és Jack Bruce mellett – a hajdani Creamben…

Csöndesebb a Sabat revübár tulajdonosa, csakúgy, mint az Ateneum színházé, mert hiába a show és a gyönyörű lányok, illetve a gazdag repertoár, olyankor ki vált estére jegyet, amikor a lengyel válogatott Eb-mérkőzést játszik. (Márpedig szombaton is pályára lépett a társházigazdák együttese.) A teátrumi emberek szerintem meghasonlottak önmagukkal, mert ahhoz, hogy valamiképpen meglegyen a bevétel, honfitársaik bukásáért kellett szorítaniuk, noha ez még annál is nehezebb, mint Európa-bajnoki aranyérmet nyerni…

A németek jó úton haladnak a diadal felé, bár nem tudom, miként kell értelmezni Mats Hummels szavait, a hátvéd ugyanis azt mondta: „Ki akarjuk ejteni a hollandokat!” Ez teljes biztonsággal csak úgy sikerülhetne, ha a németek nem nyernének vasárnap a dánok ellen, akiknek viszont a döntetlen sem volna jó, ha a portugálok legyőznék a hollandokat. (Dán és portugál siker esetén három, egyaránt hatpontos együttes lenne, s az egymás elleni találkozók gólkülönbsége döntene, azaz Németország legjobbjai még koránt sincsenek a negyeddöntőben.) Aki mindenképpen ünnepelni akar, az Lukas Podolski, mivel ő századszor lesz válogatott; először 2004-ben, a magyar válogatott 2-0-s kaiserslauterni győzelme alkalmával öltötte magára a Nationalmannschaft mezét. A barátságos találkozó meglepetéseredménye kedves emlék nekünk, de távolról sem ennyire szép a menyasszony…

Magyarország együttese olyan selejtezőcsoportban lett harmadik, amelynek nem csupán az első, de a második helyezettje is egyenes ágon jutott ki a mostani Eb-re. E két csapat eddig egyetlen pontot sem szerzett a kontinenstornán, amelytől Svédország válogatottja – az íreket követve – már el is búcsúzott, a hollandok nyakán pedig ott a kés. Miközben az idáig százszázalékos németek szövetségi kapitányát már „Löw kancellárnak”, míg a gárda három góljából éppen három gólt szerző Mario Gomezt „190 centis balett-táncosnak” hívják, a narancssárgák futballistáit nem győzik pocskondiázni, és még az enyhébb bírálatok közé tartozik az Algemeen Daglbad című holland napilap keserves összegzése: „Blamázs minden szinten. Se védelem, se középpályás sor, se támadójáték.” A „hervadt tulipáncsokor” virágbajnoknak nem nevezhető tagjainak meg azt ajánlják, hogy még a „portugál” meccs előtt pakoljanak be a bőröndökbe, mert nem érdemes kapkodva csomagolniuk közvetlenül a hazautazást megelőzően…

De láttunk már csodát. Hogy mást ne mondjak, a németek 5-3-as vereséget szenvedtek a svájciaktól május 26-án, és ilyesmi 1908 óta nem fordult elő. Igaz, mindkét ötöst barátságos találkozón érték el a svájciak (hajdanán bizonyos dr. Siegfried Pfeiffer, az idén Eren Derdiyok főszereplésével). Márpedig az Eb más kávéház.

Mi ne tudnánk? Negyven éve ültünk legutóbb a teraszán…

Címkék: Alberto Contador, labdarúgás

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!