A 24 éves Sebastian Vettel pályafutását böngészve egy szó lépten-nyomon felbukkan: legfiatalabb. Nála fiatalabban ugyanis soha senki nem vett részt Forma–1-es versenyhétvégén, szerzett pontot, rajtolt első rajtkockából, lett futamgyőztes, majd világbajnok, és – minden bizonnyal – kétszeres világbajnok.

 
Megállíthatatlan a Forma–1-ben Sebastian Vettel fotó: Daniel Roland, AFP

Gyermekkorának hősei, ahogy számos interjúban fogalmazott, a „három Michael” voltak, vagyis a ma már vetélytárs Schumacher, a kosaras Jordan és a popkirály Jackson. „Leginkább Jacko akartam lenni, de sajnos nem volt meg hozzá a hangom. Gokartot pedig előbb kaptam, mint kosárlabdát.”

A hétszeres világbajnok Michael Schu­macherrel kapcsolatos párhuzamokat amúgy is lehetetlen kikerülni, kezdve azzal, hogy Vettel sem a legtehetősebb családból származott. Karrierje legelején nem tolongtak körülötte a szponzorok, a család így saját autójával járta Európát, hogy a fiúk minden versenyre eljusson. „Egyszer az is előfordult, hogy Seb a csomagtartóban aludt” – emlékezett vissza a kezdetekre az édesapa, Norbert Vettel.

„Ezt neked is látnod kell! Van egy gokartos srác, aki iszonyú gyors” – ezt Schumacher Gerhard Bergernek mondta, miután látta versenyezni – és nyerni – a még nagyon fiatal Vettelt. Tehetsége azonban nem csak a nagy elődnek tűnt fel, a Red Bull istálló ugyanis már 9 évesen beválasztotta tehetséggondozó programjába. Az F1 előtt az alacsonyabb osztályokon át ő is végigjárta a szamárlétrát. A Formula BMW sorozat 2004-es idényében még a jelenlegi F1-es szezonnál is jobban tarolt: húsz futamból tizennyolcat megnyert.

„Mit keres már megint valami német a lista elején?” – állítólag ez volt Bernie Ecclestone reakciója, mikor Vettel megnyerte élete első szabadedzését, a 2006-os Török Nagydíjon. Mindezt azok után, hogy rögtön az első boxutcából történő kihajtásánál megbüntették, mert – karrierje kilencedik másodpercében – túllépte a megengedett sebességhatárt. Egy évvel később az Amerikai Nagydíjon, a Kanadában megsérülő Robert Kubica helyén, a BMW-Sauber pilótájaként mu­tat­kozott be futamon.

A csapatnál nem is bánták meg, hogy bíztak az ekkor még 20. születésnapja előtt álló Vettelben, aki első nekifutásra a pontszerző 8. helyen végzett. Röviddel ezután már állandó ülése volt. A Red Bullnál úgy döntöttek, elég volt abból, hogy kiszemeltjük másutt kamatoztatja tudását, így a Hungaroringen már a második számú csapat, a Toro Rosso versenyzőjeként állt rajthoz. A gyengécske autóval Kínában az év végén elcsípett egy negyedik helyet. Ennél is érdekesebb viszont az, ami egy héttel korábban, Japánban történt. Vettel a biztonsági autó mögött haladva belerohant az előtte haladó Webberbe, amely után mindkettejüknek fel kell adni a futamot. A későbbi, többnyire legyőzött, csapattárs Webber akkori mondata az azóta eltelt évek tükrében nem mindennapi színezetet kap: „Hihetetlen, hogy ma már mindenféle rutin nélkül engednek srácokat rajthoz állni.”

A 2008-as év, még mindig a Toro Rosso volánjánál, elhozta Vettel első sikerét: az Olasz Nagydíjon pole pozícióból indulva, végig vezetve állhatott fel a dobogó tetejére – 21 évesen. A következő idényt David Coulthard visszavonulásával már a Red Bullnál kezdte, és négy futamgyőzelem után Jenson Button mögött a vb-pontverseny második helyén fejezte be. Amennyire uralta Vettel az idei évet, majdhogynem annyira meglepő volt a tavalyi, első vb-címe. Az idényzáró Abu-Dzabi Nagydíjra 15 pontos hátránnyal érkezett a listavezető Alonsóhoz képest, sőt, még csapattársa, Webber is jobban állt nála. Miközben a riválisok betliztek, Vettel megnyerte a futamot, és úgy lett világbajnok, hogy korábban egy pillanatig sem állt a pontverseny élén. Idén aztán hamar egyértelművé vált, hogy a többiek legfeljebb a második helyért versenghetnek. Ugyan azt a bizonyos egy pontot még fel kell tennie az i-re, mégsem jelent nagy kockázatot kijelenteni, hogy az F1 immár több mint 60 éves történetében Vettel a kilencedik, akinek rögtön a vb-cím elhódítása után sikerül meg is védenie azt. Talán mégsem akkora tragédia, hogy nincs olyan jó hangja.

 

Pilóták, akiknek sikerült a címvédés:

Alberto Ascari (1952 és 1953)
Juan Manuel Fangio (1954-től 1957-ig)
Jack Brabham (1959 és 1960)
Alain Prost (1985 és 1986)
Ayrton Senna (1990 és 1991)
Michael Schumacher (1994 és 1995, majd 2000-től 2004-ig)
Mika Häkkinen (1998 és 1999)
Fernando Alonso (2005 és 2006)

Címkék: korrupció, vb, F1

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!