Amit tudtunk és tudunk: a harmadik hely semmit sem ér, a pótselejtezőhöz is a másodikra kell felzárkózni. Nem feltétlenül a következő meccs után, hiszen a kedden Bukarestben egymással találkozó román és holland együttesnek egyaránt három pont előnye van honfitársainkkal szemben, és a gólkülönbsége 7-0, illetve 9-1. Viszont a szintén kedden Budapesten fellépő törökök legyőzése a vártnál jobb helyzetet teremthetne. Igaz, egészen más Andorra és Észtország, a két Hamupipőke, mint Törökország ellen játszani. De hogy az ellenfél ideges lesz, az biztos…

Pardon: nem lesz. Már most az. Abdullah Avci szövetségi kapitány számára alighanem az állása a tét, mert hazájában már legutóbb is nehezen tűrték a megpróbáltatást. A Fenerbahcse stadionját „pokolnak” nevezik, ennek nyomán a Hürryet című török lap azt írta: „Pokolba ezzel a világgal!” A hazai szurkolók pedig azt az Alex Souzát éltették, akivel nyolc év után szerződést bontott a „Fener”, noha a 49-szeres brazil válogatott karmester a klub valaha volt legnépszerűbb labdarúgói közé emelkedett. Érthető, hogy odavannak érte: irányító középpályásként 340 meccsen 172 gólt szerzett. Ám éltetése a románok elleni 0-1 alkalmával súlyos kritikával, ha nem éppen provokációval ért fel… S ha kedden kikapnak a félholdasok, Törökországban kitör a lázadás.

Pedig pénteken Avci ügyelt rá, hogy patikamérlegen adagolja a Fenerbahcse- és a Galatasaray-játékosok arányát: négy futballistát szerepeltetett az egyik, és ugyancsak négyet a másik isztambuli klubból (a hat légiós mellett). A gyógyszertárból csak a románok elleni medicina hiányzott… A fájdalmat fokozta, hogy Adrian Mutu sót hintett a sebekre, mondván: „Dőzsöltünk a pokolban”. Legföljebb Victor Piturca román szakvezető szavai nyújtottak némi vigaszt a házigazdáknak: „Remélem, Budapesten a mostaninál jobb eredményt érnek el”.

A magyar várakozások ettől „picurkát” eltérnek…

A bizakodás annyiban nem alaptalan, hogy nem a hollandok jönnek Magyarországra. Amióta Egervári Sándor a szövetségi kapitány, a válogatott csak a narancssárgáktól kapott ki hazai pályán (tavaly 4-0-ra, az idén 4-1-re). A többi mérkőzés mérlege: 6 győzelem, 4 döntetlen. Jó, a vetélytársak többsége nem volt túl acélos: a diadalok közül öt San Marino, Litvánia, Izland, Moldova, Liechtenstein legjobbjai ellen született, feltűnést és általános elismerést csupán a svédek fölött aratott 2-1 keltett. A tréner holnapután jubilál: a „török” találkozó lesz a huszonötödik mérkőzése a válogatott szakvezetőjeként. Nyilván ünnepelne, de – bármilyen rossz passzban van is a rivális – az edző tudja jól: a törököket legutóbb 1990-ben sikerült felülmúlni. Azóta egy döntetlen és három vereség került a statisztikába.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar együttes megint a slamasztikába kerül. Sőt, ez most kifejezetten kedvező pillanatnak tetszik a sorozat megszakítására, hiszen a vetélytárs problémái szembeszökőek. Senki sem állítja, hogy itthon minden rendben, és az észtek elleni 1-0-tól sem kellett hanyatt esni, de a jelenleginél gondterheltebb török csapattal aligha lehet találkozni. Még az sem pótolhatatlan hátrány, hogy Dzsudzsák és Juhász sárga lapjai miatt nem játszik. Hallottuk eleget, hogy fejlődött a gárda, sőt nem kevesen már „brazíliáztak” is. Józanul persze meg kell jegyezni: még a törökök elleni győzelemmel is messze volna a vb helyszíne. Ám itt a legjobb alkalom, hogy ne jusson a válogatott távolabb attól.

Annyi édes felvezetés és keserű kimenetel után jó volna megtapasztalni: senki nem szónokol, csak az eredmény beszél.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!