A magyar futball nem most rontotta el. Hanem már negyedszázaddal ezelőtt. A válogatott legutóbb az 1986-os világbajnokság selejtezőin volt sikeres, azóta az Eb-k és vb-k összesen tizenhárom kvalifikációs szakaszában kellett elbúcsúznia.

 
Sebastian Larsson (jobbra) Joona Toivio előtt berúgja a svédek első gólját a finnek elleni, a magyar válogatott számára is sorsdöntő pénteki mérkőzésen

Ezúttal Helsinkiben szállt el a remény, noha pénteken honfitársaink nem is léptek pályára. Olyan nagyon persze csak kevesen bízhattak abban, hogy a lelkes, ám képzetlen finnek legyőzik a kevésbé áldozatos, ám a labdarúgásból sokkal többet tudó svédeket, megteremtve az esélyt a csoport második helyének megszerzésére. A helsinki ítéletidőben nem is történt csoda: noha a házigazdák megszorongatták a szakadó esőben nagy mellényt öltő vendégeket, az ellenfél tizenhatosán belül megmutatkoztak a képességek közti különbségek: a svédek kevés helyzetből két gólt értek el, a finnek sokból csak egyet (1-2).

A magyar válogatott tehát maradt az E csoport harmadik helyén, és a legutóbbi Eb-szereplés negyvenedik évfordulóján sem lesz részvevője a kontinenstornának.

Miután a selejtezőkön két dolog számít, a továbbjutás, illetve a kiesés, nyilván sovány vigasz – pláne ily hosszú idő után –, hogy honfitársaink akár huszonegy ponttal lehetnek korántsem nevető harmadikok. Ez a teljesítmény azonban a legjobb produkció a magyar futball történetének legkeservesebb huszonöt esztendejében, még akkor is, ha nem mindig volt hat csapat a csoportban, és 1994-ig csak két pontot adtak a győzelmekért. Igaz, 1997-ben pótselejtezőn szerepelt az együttes, de a tizennégy évvel korábbi vb-selejtezők sorozatán csupán tizenkét pontot szerzett, ráadásul a rájátszásban 7-1-es, majd 5-0-s, egyaránt megrázó vereséget szenvedett a jugoszlávoktól. (Nem beszélve arról, hogy a kvalifikációs alapszakasz záró fordulójában sokkal inkább a finnek szerencsétlenkedték össze, mint hazánk fiai érték el a mentő egyenlítő gólt.)

Huszonegy lehet tehát most a pontszám – amennyiben kedden a Puskás Ferenc Stadionban honfitársaink győznek a finnek ellen –, de ez sem nyerő. Érdemes azonban felidézni a magyar statisztikát a mindmáig utolsó nagy vetélkedőtől, a mexikói világbajnokságtól számítva. Íme, a lista:

1988 (Eb-selejtezők): 3. Magyarország 8 pont (5 csapat).

1990 (vb): 3. Magyarország 8 (5).
1992 (Eb): 4. Magyarország 8 (5).
1994 (vb): 4. Magyarország 5 (5).
1996 (Eb): 4. Magyarország 11 (5)

már hárompontos rendszerben

1998 (vb): 2. Magyarország 12 (5).
2000 (Eb): 4. Magyarország 12 (6).
2002 (vb): 4. Magyarország 8 (5).
2004 (Eb): 4. Magyarország 11 (5).
2006 (vb): 4. Magyarország 14 (6).
2008 (Eb): 6. Magyarország 12 (7).
2010 (vb): 4. Magyarország 16 (6).
2012 (Eb): 3. Magyarország 18 (6)

és – bár a helyezés nem változhat – a pontszám még emelkedhet.

Egervári Sándor szövetségi kapitány csalódottan mondta pénteken Helsinkiben, hogy „sajnos, a papírforma érvényesült”, de ennél a szereplésnél aligha lehetett jobbról ábrándozni. Eddig hat győzelem és három vereség a mérleg, azaz a gárda kihozta magából a maximumot. Az más kérdés, hogy a viszonylagos legtöbb sem elég… Igazán borongóssá pedig az tehet mindnyájunkat, ha eltűnődünk rajta: vajon lesz-e egyhamar még egy – esetleg – huszonegy pontos sorozatunk? (Huszonöt év alatt ez az egy lenne.) A legközelebbi vb-selejtezőkön a holland, török, román hármas vár a magyar csapatra – hogy az észtekről már ne is beszéljünk –, azaz sok minden kijelenthető, csak az nem: gyengébb a következő csoport, mint amilyen a mostani.

Ennél is szomorúbb a kép, ha a jelen egész magyar labdarúgására tekintünk. A válogatott kétségkívül értéket mutatott fel mindenekelőtt a svédek hazai legyőzésével (2-1), miközben az NB I teljességgel értéktelen. Az itthoni első osztály teljes versenyképtelenségét jelzi, hogy a magyar képviselők már az európai prológok alkalmával lelépnek a nemzetközi porondról, míg a bajnoki meccsek többsége egyenesen nézhetetlen. Márpedig a tét nélkülivé szelídült magyar–finn után az amúgy is kétséges kimenetelű vb-selejtezők kezdetéig nem marad más.

Gyakorlatilag semmi sem marad.

 

Jönnek a kicsik

Már-már közhelynek tűnt, hiszen sokan és sokszor mondták, most azonban tényleg bebizonyosodott: a mai labdarúgásban egyetlen válogatottat sem szabad lebecsülni!

Egy fordulóval a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőinek zárása előtt három olyan együttesnek is esélye van kijutni a lengyel–ukrán közös rendezésű tornára, amelyet a sorsolásnál az ötödik kalapból húztak ki. A montenegrói, az örmény és az észt nemzeti csapatnál tehát papíron négy erősebb gárda is van csoportjaikban, mégis mindhárman befuthatnak a pótselejtezőt érő második helyre. A montenegróiak ráadásul már biztosan másodikként zárnak, így készülhetnek a novemberi, oda-visszavágós „rájátszásra”. A jelenleg még harmadik örmények kedden az őket egy ponttal megelőző írekhez látogatnak sorsdöntő meccsre. Mielőtt azt gondolnánk, hogy Dublinban aligha lesz esélye a vendégeknek, nem árt felidézni, hogy az örmények egy hónapja a vb-résztvevő Szlovákia otthonában győztek 4-0-ra. Az észtek helyzete a legkülönösebb, ők ugyanis már lejátszották mind a 10 mérkőzésüket, és jelenleg egy ponttal vezetnek a szerbek előtt, akikre még egy szlovén túra vár. Ha láttak már szlovéndrukker észtet…

A csoportgyőzteseket tekintve már nincsenek hasonló meglepetések: a német, az olasz, a holland, az angol és a spanyol válogatott már kijutott az Eb-re.

A franciáknak hazai pályán a bosnyákok ellen, a portugáloknak pedig Dániában kellene nyerniük az automatikus kvalifikációhoz. 

(bezso)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!