A magyar labdarúgó-bajnokságnak az előző harminckét fordulóban is sajátos bája volt, két okból.Egyrészt a színvonalból fakadóan, hiszen azt a roppant szerény minőséget, melyet a mai NB I. képvisel, szánakozva nézi mindenki, aki látja. S itt a másik tényező; mármint, hogy a szegényes sorozatot alig követi valaki. Lehetetlen küldetésnek látszott az előző évad 2841-es nézőátlagát alulmúlni, de az évad célegyenesében már nem félünk kimondani: igenis, sikerülhet a hatalmas bravúr, mert a középérték a befejező játéknap előtt alig haladja meg a 2600-at.
S van még lejjebb.
Az MTK ultrái ugyanis szembefordultak saját klubjukkal; ezt éles hangú közleményben is tudatták. (Nem ez a mélység, hanem az, amiért a kommüniké elkészült.) Hogy a csoport tagjai hányan vannak, az kikövetkeztethető a kék-fehér csapat néhány száz személyt számláló törzsközönségéből, ám az úgynevezett első osztály egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy lekezelje a kis közösséget. A társaság pedig ilyen mondatokat fogalmazott meg: „gyanús körülmények között kikaptunk a Felcsúttól”; „kötelező lesz a szurkolói kártya az utolsó fordulóra, így nemcsak a mi szurkolóink egy részét zárják ki, hanem – sportszerűtlen módon – alig engednek be vendégeket”. Ide fűzünk némi magyarázatot, mert manapság a lakosság túlnyomó többsége koránt sincs tisztában azzal, mi zajlik a magyar futballvalóságban (pardon: inkább csak valóságban). Szóval, az MTK Dunaújvárosban fogadja a Vasast, és a vidéki sporttelepre kevesebb, mint ezerötszáz drukkernek – köztük alig 350 vendégszurkolónak – ad helyet a vendéglátó klub. Jellemző: Domonyai MTK-elöljáró, akit túlzással sem lehet a Brüll-iskola elkötelezett követőjének tartani, biztonsági előírásokra hivatkozik, mások ezt cáfolják, de akármi is az igazság, maga az abszurditás bármiféle balhétól rettegni mostanában egy MTK–Vasason. Groteszk a helyzet azért is, mert végre van egy meccs, amelyet több ezren látni szeretnének, de nem mehet be annyi ember, ahány csak akar.
Az érdeklődés nem a várható labdás mutatványoknak, hanem annak szól: mindenekelőtt Dunaújvárosban dől el, hogy bennmarad-e a Vasas, egyúttal kiesik-e – a Békéscsabával együtt – az ország első számú községének nem feltétlenül színaranycsapata, a Felcsút. Az utóbbi együttest a zárófordulóban a Honvéd fogadja, és Kispesten már megfogalmazták: a Felcsúté a harmadik legjobb játékoskeret Magyarországon. A csapat meg a második legrosszabb a táblázaton… Az MTK ultrái mindenesetre azt írták: „Reméljük, a Kispestnek engedik, hogy tegye a dolgát és kiejtse a tolvajokat.”
Kemény szavak.
Gyengíti a felháborodás alapját, hogy az MTK elnöke ugyanabból a körből való, amelynek az ultrák félreérthetetlenül üzennek.
Napjaink gyakorlata szerint a Hungária körúti klubot is kormánypárt-korifeus – nevezetesen Deutsch Tamás – irányítja, ahogyan az FTC élén Fidesz-funkcionáriusok állnak vagy a birkózószövetség elnöki székében a rezsibiztos ül.
Nekem azért szilárd meggyőződésem, hogy a bajnokság befejezése olyan lesz, mint Németh úr maga: csalhatatlan.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!