Az, ami a FIFA-nál történik, kétségkívül tragikomikus.
Lesújtó és abszurd egyszerre. Nem csupán mostanában: már ősidők óta. Hogy mást ne mondjak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség mindjárt a legelső világbajnokság előtt azzal próbálta a messzi Uruguayba csalogatni a válogatottakat, hogy a részvételért minden együttes négyezer dollárt kap. Aztán kiderült, hogy az angolok – egyedül a meghívottak közül – tízezer dollárt vehettek volna fel, ha mennek…
Ezért hát csak olyan filmben lehet romantikusnak láttatni a világszervezet történetét, amely mozihoz a FIFA nyújt 16 millió fontos, nyilvánvalóan önzetlen támogatást. A közös szenvedély című, a múlt évben bemutatott „alkotás” valójában közös szégyen, miként az is, hogy hovatovább nem marad érintetlen térség, ország és vezető személy a globális szövetség meghökkentően szerteágazó korrupciós botrányában. Most már nem csak az észak- és közép- vagy a dél-amerikai zóna hagyományosan és messzemenően megkenhető képviselőinek viselt dolgairól van szó, hiszen a vesztegetés gyanúja tekintetében Svájc, Franciaország és Németország is „banánköztársasággá” vált.
Svájc részben azon az alapon, hogy a FIFA székhelye Zürichben van. (Onnan vittek el megannyi korifeust májusban.) Aztán Sepp Blatter elnök miatt, aki – egyebek közt – kétmillió svájci frankot utalt át 2011-ben egy 1998 és 2002 között elvégzett(?) munkáért. A francia Michel Platininek. A korábbi háromszoros aranylabdás középpályás virtuóznak, az UEFA jelenlegi elnökének. Amint ez kiderült, Wolfgang Niersbach, a Német Labdarúgó-szövetség elnöke sietett leszögezni: felül kell vizsgálnia, hogy változatlanul támogatja-e Platinit a FIFA-elnöki pozícióért indított küzdelmében.
Azóta már a finom lelkű Herr Niersbach lakását is feldúlták a nyomozók… Akárcsak elődjét, Theo Zwanzigerét. A német főügyész adócsalással vádolja mindkettejüket, miközben az egyikük elismeri, a másikuk nem: a német szövetség 6,7 millió eurót fizetett a FIFA-nak azért, hogy megkapja a 250 millió svájci frankos vb-rendezési támogatást. Az ügyben vastagon benne van a labdarúgás egy másik kolosszális alakja, a játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok, kétszeres aranylabdás Franz Beckenbauer. A „császárnak” nevezett, a népszerűsége tekintetében amilyen megingathatatlannak tetsző, újabban olyannyira támolygó bálvány szintén bevallotta a 6,7 milliós átutalást, de hozzátette: a 2006-os világbajnokság rendezési jogát Németország egyáltalán nem vásárolta meg…
Ilyesmire persze nem is gondolt senki.
De ne mókázzunk, mert a helyzet az, hogy ezek az urak elfociznak itt valamennyiünkkel. Értsd: a földkerekség több milliárd, a futballért bolonduló emberével. S abban a hiszemben élhettek – mármint az idei, számukra keserves májusig –, hogy bármit megtehetnek, amit csak akarnak. Akár hozzájuk hasonló elődeik, „élükön” a 40 millió dolláros visszaélés miatt elítélt João Havelange-dzsel.
Nekem a legjobban a két futballgéniusz alászállása fáj: mindkettőnek illett volna a pénzt is úgy kezelnie, mint a labdát.
E helyett Beckenbauer bűn rossz átadásáról és Platini ugyancsak silány átvételéről kell beszélnünk…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!