Vurstlit csinált Gianni Infantino a labdarúgó-világbajnokságból. Azért az egyes szám, mert Javier Tebas, a spanyol liga elöljárója kijelentette: a FIFA mostani elnöke éppen úgy járt el, ahogyan elődje, Sepp Blatter intézkedett, azaz nem kérdezett meg senkit sem, mielőtt mellbevágó döntést hozott volna.
Tebas persze hiába tajtékzik, a kocka el van vetve: a jelenlegi harminckettő helyett 2026-tól negyvennyolc válogatott szerepelhet a vb-n. Nem csupán a spanyolok dühöngnek. Háborognak a németek, tombolnak a dél-amerikaiak is.
Az utóbbiak azért, mert Infantino – aki miért lenne különb, mint Blatter, amikor az UEFA főtitkáraként nyilvánvalóan (sok) mindent tudott a szennyes ügyekről, sőt a Panama-akták szerint bele is keveredett a FIFA korrupciós botrányába – máris kiosztott négy-négy plusz helyet Afrikának meg Ázsiának, s egyetlen szót sem szólt arról, hogy mekkora lesz a dél-amerikai növekmény. Illetve, annyit – visszataszító gúnnyal – leszögezett: „A futball több, mint Dél-Amerika. A labdarúgás globális játék.” Nocsak… – tehetjük hozzá. Azt azonban Infantino elmulasztotta megjegyezni, hogy Dél-Amerikának felbecsülhetetlen szerepe van a több mint sportág világméretűvé válásában.
Az ironikus korifeus nem feledkezett el viszont üzenni a németeknek: „Remélem, idővel belátják az új szisztéma előnyeit, és szem előtt tartják, hogy megannyi játékos futballozik a Bundesligában a világ minden tájáról.”
Amennyire lekezelő, olyannyira érthetetlen ez a megnyilvánulás is. Akárcsak a lebonyolítás tervezett rendszere. Az első körben tizenhat triót alakítanának ki – ezek mindegyikéből két együttes jutna tovább –, és esetleg valamennyi, döntetlennel záruló csoportmeccs után tizenegyespárbaj következne, hogy ne lehessen „bundázni”. Ha nem lesz sorsjátékos ráadás, akkor nemegyszer tragikomikussá válhat a kimenetel; ha pedig lesz, akkor a sorozatos tizenegyesek a zsákban futás, lepényevés szintjére fokozzák le a földkerekség legnagyobb sporteseményét. Majd a harminckettő között kezdődne az egyenes kiesés; egyenesen riasztó az egész.
Európa ugyanolyan rosszul jár, mint Dél-Amerika. (Még szép, elvégre az eddigi húsz világbajnoki címből mindössze tizenegyet, illetve kilencet hódítottak el az öreg földrész, valamint a szubkontinens képviselői.) Infantino elképzelése szerint tizenháromról tizenhatra emelkedne az európai résztvevők száma, azaz megközelítőleg sem lenne olyan vidám a helyzet a „kicsik” számára, amilyen derűs szituációt teremtett az Eb-létszámemelés Wales, Izland, Magyarország, Észak-Írország vagy Szlovákia válogatottjának.
Ám nem beszéltünk még a CONCACAF-zónáról. Az ehhez tartozó vezetőket úgy vitték el sorra a 2015-ös FIFA-botrány alkalmával a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség székháza elől, ahogyan a hórukkember hordja a bútorokat költözéskor. De könnyen lehet, hogy az észak- és közép-amerikai, illetve karibi térségnek a bővítés során megint csak csurran-cseppen valami…
A nemzetközi futballvilágban (is) régóta együtt kell élni azzal: vannak böhöm szivarok, akiknek a labdarúgás nem számít.
Csak a dohány.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!