Szerencsés nyertesek és peches vesztesek az európai körutazáson
Mivel a péntek este pótlólag lejátszott Sporting–Videoton Európa Liga-csoportmérkőzést már a továbbjutás reménye nélkül vívta a két csapat, a kalandos lisszaboni utazás két legnagyobb nyertese és vesztese két zsákai fiatalember volt. Az 1800 lelket számláló Zsáka nem Fehérvár, hanem Berettyóújfalu szomszédságában van, és az ifjak egyike sem Videoton-szurkoló. Ám az éppen Berettyóújfaluban középiskolás Nagy Richárd a Facebookon meglátta egy nagy cég kvízjátékát, megválaszolta a kérdéseket, és egy októberi napon felhívta őt valaki egy reklámügynökségtől: „Örömmel közlöm, hogy kétszemélyes utazást nyert a portugál fővárosba, a Sporting–Videoton labdarúgó-mérkőzésre.”
A tinédzserrel forgott a világ, akárcsak nem sokkal később rokonával, a Debrecenben agrár egyetemista Szabó Tiborral is. Merthogy Ricsi telefonon értesítette őt a bomba hírről, sőt azt mondta neki: menjen vele Lisszabonba. Érthető, ha Szabónak szintén elakadt a hangja, hiszen – Richárdhoz hasonlóan – még ő sem ült repülőgépen, de Portugáliában még azt mondta a fel- és leszállásról, hogy „nem volt gáz”.
Akkor még nem.
Sőt, a szerencse két fia ötcsillagos hotel huszonkettedik emeletéről élvezte a káprázatos lisszaboni panorámát, a szállodában tejben-vajban fürdött, ráadásul sétája során megpillantotta az óceánt. Másnap viszont beütött a krach, mivel özönvíz zúdult Lisszabonra, és el kellett halasztani a találkozót. (Igaz, Szabót csak a bőrig ázás érintette érzékenyen, mert – bár „kiúszott” a stadionba – nem érdekli a futball.) Aztán, amikor kiderült, hogy a mérkőzést péntek este lejátsszák, a reklámügynökség képviselője még csütörtökről péntekre virradóan felhívta a fiatalokat, és azt tudatta velük: ha kifizetik az újabb éjszakai szállásköltséget, valamint átíratják a repülőjegyüket, akkor maradhatnak szombatig, és utólag minden kiadásukat megtérítik. Igazán korrekt ajánlat volt, de Nagy és Szabó nem élt vele, mert nem volt annyi pénze, hogy „megelőlegezze” a nyilvánvalóan több száz eurós tételt. Ezért péntek reggel felszállt az „eredeti” repülőre, amely azonban – a súlyos ferihegyi üzemzavar miatt – Pozsonyban landolt, s magam csak remélem, hogy Richárd és Tibor valamiképpen már eljutott Zsákára…
A kérdés persze az: otthon – a történtek nyomán – irigylik vagy sajnálják-e őket?
A Videotont senki nem irigyli és senki nem sajnálja, hiszen az együttes nem került a legjobb harminckettő közé, viszont – a pályán nyújtott teljesítményei alapján – nem is volt outsider. Négy győzelem, négy döntetlen, négy vereség: ez a fehérváriak EL-mérlege, de egyrészt senki nem hitte, hogy az együttes tizenkét mérkőzést játszhat az európai porondon, másrészt a találkozók túlnyomó többségén egyenrangú ellenfél volt a csapat. Tíz alkalommal legföljebb egy gólt kapott – hatszor egyet sem –, s bár támadójátéka meg sem közelítette védekezésének hatékonyságát, egyáltalán nem szerepelt le a kontinensen (a magyar labdarúgás általános körülményeinek ismeretében kiváltképp nem). A „valami elindult…” típusú következtetésekkel azonban óvatosan kell bánni, mert a jelenlegi kiegyensúlyozottság a jövőre nézve nem garantál semmit, hiszen az nem feltétlenül ismételhető meg, hogy mérkőzéseinek túlnyomó részében tíz emberrel védekezzék, és ennyire jól ellenálljon a gárda. (Azzal együtt, hogy utolsó három – egyaránt szoros – találkozóján sorra vesztett, és csak egy gólt ért el.) Akármilyen kitűnő futballista is Caneira, a gárda legjobbja, az európai vetélytársak keretében nem csupán egy ilyen tudású futballista van, és a fehérvári költségvetés, amely itthon maga az „álom”, még a közelében sincs a nemzetközi középmezőny büdzséjének. Átütő bővítésre nincs lehetőség, erőn felül pedig hosszú távon aligha lehet teljesíteni.
Még akkor sem, ha – kiesés ide vagy oda – egyszer már sikerült.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!