Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász Péter – Juhász István, Kű, Zámbó (Szűcs, 46. perc) – Kozma, Albert, Dunai II. Ez volt annak a válogatottnak az összeállítása, amely mind ez idáig utoljára pályára lépett az Európa-bajnokságon. Nem mostanában: 1972. június 17-én.
Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Németh, Kleinheisler (Nagy, 72.), Gera, Elek, Dzsudzsák (Lovrencsics, 76.) – Szalai (Priskin, 91.). Ez pedig annak az együttesnek az összetétele, amely csütörtök este Oslóban megteremtette a lehetőségét annak, hogy negyvennégy hosszú esztendő után újra Eb-résztvevők lehessenek labdarúgó-honfitársaink.
Természetesen Guzmicsból nem lesz Páncsics, Langból Bálint, Szalaiból Albert. Nagy valószínűséggel még Kleinheisler Lászlóból sem válik Kű Lajos. Az viszont tény, hogy ezzel a huszonegy éves ifjúval nyerő emberré lett Bernd Storck is. A magyar válogatott német szakvezetőjén és az NB I-ben sorozatosan mellőzött futballistán kívül senki nem gondolta volna a válogatottcsapathirdetésig, hogy a Videoton állandó tartaléka kezdő játékos lesz Oslóban; azt meg talán Storck és kiválasztottja sem merte remélni, hogy az ismeretlen katona győztes gólt szerez az Ullevaal stadionban. Ebben azért sem lehetett bízni, mert a mérkőzés favoritja a norvég csapat volt, ám most már a magyar együttes az esélyes, hiszen vasárnap este, az Üllői úti visszavágón a döntetlen is elég a több mint négy évtizedes európai „száműzetés” megszüntetéséhez.
Storck azonban egyelőre nemhogy nem hajlandó ünnepelni, de egyre csak azt hangoztatja: csupán az első felvonáson vagyunk túl, s a másodikban legalább olyan egységesen és szerencsésen kell futballozni, mint a norvég fővárosban, különben mit sem ér az oslói 1-0. Furcsa, de a vesztes csapat szakvezetője felszabadultabbnak tetszett az északi mérkőzés után, Per-Mathias Högmo ugyanis – a vereség ellenére – levezette, együttese miként vívja ki a továbbjutást Budapesten. Ám – tekintettel arra, hogy csütörtök estig minden norvég meg volt győződve a „gyengécske” magyarok felülmúlásáról, s lám, mi történt – a derűlátást sugárzó skandináv szólamok már nem aggasztanak.
Kétségtelen: a párharc még egyáltalán nem ért véget, a hazai meccset le kell játszani.
Ám a magam részéről arra készülök, hogy a pótselejtező magyarországi zárórája után örömmel konstatálhatom: ami a futballt illeti, rég voltak már ilyen vidámak a vasárnapi hírek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!