Dortmundban már túljutottak az álomhatáron is.
80 645, ausverkauft – ezt írták a német újságok a labdarúgó Bundesliga-nyitányról, merthogy a Dortmund stadionja mindjárt az első mérkőzésre megtelt. Nem csoda, hiszen az előző évadban tizenhárom bajnoki meccsen jegyeztek telt házat a Borussia otthonában, a Signal Iduna Parkban, azaz csak négy hazai meccsen maradt néhány hely üresen. Az átlag nézőszám 80 521, a Barcelonáé (84 119) után a második legmagasabb volt a világon.
Nem csoda?
Dehogynem az.
Már csak azért is, mert a 80 521 egyébként minden idők német rekordja, pedig a BvB (Ballspiel-verein Borussia) korábban is döntögette a csúcsokat szépen. Még Westfalenstadionnak hívták az arénát, amikor a létesítményt már így aposztrofálták: közönségmágnes. A 2003–2004-es évadban 79 647-re szökött fel az átlag, jóllehet akkor a Dortmund csak a hatodik helyet szerezte meg a Bundesligában az előző két esztendő harmadik, illetve első helyezése után. A gárda névsora csaknem megegyezett a 2002-es bajnokcsapatáéval: játszott Reuter, Wörns, Metzelder, Ricken, továbbá a négy brazil, Evanilson, Dedé, Amoroso és Ewerthon (sőt már Flavio Conceicao is csatlakozott a különítményhez), a két cseh, Rosicky és Koller, valamint a mai csapatban is futballozó Weidenfeller kapus és Kehl. Ám a gárda visszaesett; nem úgy a nézőszám…
A 2004-es rekordot még a 2002-es diadalt követő első bajnoki cím, a 2011-es aranyérem alkalmával sem sikerült meghaladni: akkor „csupán” 79 151-ig emelkedett az átlag. Legutóbb viszont már túlszárnyalta a 80 ezres álomhatárt a dortmundi látogatottság, és innen feljebb nem lehet jutni, legalábbis addig nem, míg – mondjuk – 90 ezresre nem bővítik a keresett találkahelyet. Az érdeklődés szempontjából 2012 a Borussia legfényesebb sikeréve, de az eredményeket illetően csak a második helyen áll 1997 mögött, mert tizenöt esztendővel korábban Bajnokok Ligája- és klub Világkupagyőztes volt a sárga-fekete színösszeállítású együttes, míg az idén csupán hazájában duplázott a bajnoki diadallal és a német kupagyőzelemmel. Igaz, ez a kettőzés először fordult elő a Dortmund történetében, és az sem piskóta, hogy a címvédő együttes a valaha volt legmagasabb pontszámmal (81) hódította el a Bundesliga-elsőséget.
Amúgy hetvenezernél többen csak 1997-től, a nagy nemzetközi sikerek nyomán elhatározott átépítés következtében fértek be a stadionba, a nyolcvanezret pedig a 2006-os világbajnokságra időzített újabb rekonstrukció óta múlhatja felül a nézőszám. A megközelítés azonban változatlan: mindössze két vágányon érkeznek a szerelvények a stadion melletti kis vasútállomásra, amely inkább hasonlít a gyermekvasút Szépjuhászné állomására, mint valamely hatalmas pályaudvarra. Akár azt is lehet mondani: az állomás hangulata olyan, akár hatvan éve, a második világháborút követő újjáépítése alkalmával (noha természetszerűleg minden modernebb, mint amilyen 1952-ben volt). Fennakadás azonban nincs, mert a vonatok a meccsnapokon olyan sűrűn járnak, hogy az óriási tömeg fél órán belül eloszlik a találkozók után.
Ami biztos: a forgalom a következő időszakban sem csökken. A Borussia jól kezdte a szezont: a szintén kiválóan futballozó Werder Bremen ellen 2-1-re nyert. Az elengedett Kagava ugyan nagyon hiányzott, de a hajrára becserélt és győztes gólt szerző Götze – amennyiben egészséges – tökéletes dirigens lehet, a másik ifjú csillag, a Mönchengladbachtól igazolt Reus pedig mindjárt az első, a dortmundi Borussia felnőtt csapatában játszott bajnoki mérkőzésén „beköszönt”. A huszonhárom éves csatár Dortmundban született és nevelkedett, ám nem tartották különösebben tehetségesnek, ezért tizenhét esztendős korában átadták az Aachennek. Két évvel később onnan került a Glad bach hoz, ahol – az „öreg” venezuelai játékmester, Arango szárnyai alatt – vezéregyéniséggé nőtte ki magát. Visszahívták hát Dortmundba…
S a nyitányon – társaival együtt – több mint nyolcvanezren éltették. Először, de bizonnyal nem utoljára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
