Ahogyan tapasztalom, hallatlan zavart és fejtörést okoz újabban az első osztályúnak nevezett labdarúgó-mérkőzések iránt megnyilvánuló teljes érdektelenség. Az emberek közönye olyannyira átható, hogy immár az MLSZ elnöke is arról beszél: a látogatottságnak lassanként nem lesz hova csökkennie, mert – ha így megy tovább – egyszerűen elfogynak a nézők…
Pedig 2010-es beiktatásakor az elöljáró merészen kijelentette: az NB I. átlagnézőszáma tíz éven belül eléri a 10 ezret. Ez a prognózis már az elhangzása pillanatában rendkívüli feltűnést keltett, hiszen legutóbb az 1975/76-os évadban volt 10 ezer fölött a magyarországi középérték (10 088), és negyven esztendeje három héten belül két szeptemberi szombaton is előfordult, hogy 75 ezer néző töltötte meg a Népstadion lelátóit a Martost, Bálintot, Rabot, Megyesit, Nyilasit, Ebedli Zoltánt, Muchát, Szabó Ferencet, Magyart felvonultató FTC, a Kelement, Kocsis Istvánt, Szűcs Lajost, Lukácsot, Pált, Kocsis Lajost, Pintért, Mátét, Weimpert bevető Honvéd, a Rothermelt, Juhász Pétert, Tóth Józsefet, Zámbó Sándort, Tóth Andrást, Fazekast, Feketét, Dunai Antalt, Nagy Lászlót felsorakoztató Újpest és a Tamást, Törököt, Vidátsot, Komjátit, Zomborit, Müllert, Gasst, Kovács Istvánt, Váradyt a pályára küldő Vasas fellépését magába foglaló kettős rangadókon.
Az kereken 150 ezer néző volt, csupán csak négy meccsen…
Napjaink őszi idényének látogatottsági „csúcsát” 21 475 szurkoló jelentette.
A tizenegyedik kör hat mérkőzésén együttvéve.
Amikor a labdarúgó-szövetség mostani vezetése hivatalba lépett, 2956 volt a szerény hazai lelátói átlag. Az azóta eltelt fél évtizedben ezt nemhogy időarányosan, de egyáltalán nem sikerült növelni. Az idei nyitány 2954-es átlaga kísértetiesen hasonlított a kiindulópontra, és ebben a tartományban maradt jó néhány forduló látogatottsága, miközben mértek 2794-es, 2555-ös, sőt legutóbb 1500 alatti középértéket is. Pedig jelenleg csak hetente két NB I-es mérkőzést közvetít a televízió a (nem sokkal) korábban üdvözítőnek hitt hét találkozó helyett…
A régóta tartó folyamatot eddig – furcsa módon – nem érzékelők most elbizonytalanodtak: ugyan mi lehet az oka a konzekvens elfordulásnak? S már kutakodni kezdtek; nem, nem a bajnokság nívója, a kvalitások és a teljesítmény körül, hanem a marketing környékén. S úgy érzékelem, arra jutottak: be kellene adni a népnek, hogy ez az NB I. milyen nagyszerű.
Egy jó beadás többet érne.
Mert – akármennyire hihetetlen – a futball vonzerejét a futball teremti meg. S noha 93 ezer négyzetkilométerünk védjegye a maszlag, a labdarúgás annyiban feltétlenül igazságos játék, hogy hamukából még nálunk sem született gól.
Ha a hadovára azt mondjuk, passz, súlyos félreértés átadási ünnepség szervezésébe fogni. Még akkor is, ha drukker láttán hovatovább úgy kell felkiáltani idehaza, mint hajdanán a Holdra szállás után: ember a pályán!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
