Szenzációs négyes, varázslatos Zlatan

 

Egy hónap múlva, amikor javában készítik majd Az év tizenegye-összeállításokat, a névsorból aligha lehet kihagyni Zlatan Ibrahimovicot. A futball bosnyák, horvát származású, de malmői születésű svéd extraklasszisa káprázatos évadot produkál, amelyet ezen a héten kiteljesített az angolok elleni négy góljával, különösen az ollózásos negyedikkel. A svéd Expressen máris azt írta a skandinávok 4-2-es győzelmével zárult stockholmi stadionavató után: „A Friends Arenát nevezzük át mindjárt Zlatan Arenának!”

Más lapok is odavoltak. Az ugyancsak svéd Dagens Nyheter azt kérdezte a címoldalán: „Láttátok?” A brit orgánumok közül a Daily Telegraph „az évszázad góljának”, a Daily Mail „a valaha volt legnagyobb gólnak” nevezte az artistamutatványt. A francia újságok „Ibrahimagique”- ról írtak, a La Depeche pedig ekképpen fogalmazott: „Ibrahimovic négyszer zlatanozott”. („Ibrahimovic a zlatané quatre fois.”) Tobzódott a német sajtó is: „A leglátványosabb gól a labdarúgás történetében” (Süddeutsche Zeitung); „Egy gól, amilyet csak egyszer szerez életében az ember” (Bild).

Csupán az angol Daily Mirror jött elő azzal: „Zlatan négy gólt szerzett, de 100 ok van arra, miért Steven Gerrard a meccs embere.” A százszoros válogatottá előlépő Gerrard viszont azt mondta a huszonnyolc méterről, oldalról a hálóba „légibiciklizett” labdáról: „A legszebb gól, amelyet valaha láttam.”

A különleges mozdulat tényleg olyan volt, mintha Ibrahimovic illusztrálni akarta volna a könyvét, melynek címe: „Zlatan vagyok”. A megoldás – a futballistáról legalábbis – mindent elárult… De ne ragadjunk le ennél a kivételes attrakciónál, hiszen a svéd sztár az ősszel már elővezetett egyet s mást. Ronaldinho és Blanc után „Ibra” a harmadik játékos, aki El Clasicón, azaz Barcelona–Real Madridon, továbbá milánói derbin (Milan–Inter) és francia „klasszikuson” (PSG–Marseille) is szerepelt. Az utóbbin úgy mutatkozott be, hogy a 2-2-vel zárult találkozón a párizsiak mindkét gólját ő érte el. A PSG-ben már tíz bajnoki gólnál tart – ezzel vezeti a Ligue 1 mesterlövészeinek listáját –, és új csapatának Eiffel-toronyként kiemelkedő tagjaként már a BL-ben is „beköszönt”, így az egyetlen olyan labdarúgóvá vált, aki hat klub (Ajax, Juventus, Internazionale, Barcelona, Milan, PSG) játékosaként is gólt szerzett a Bajnokok Ligájában.

Extravagáns természete miatt sokan nem szeretik – idehaza azért sem kedvelik, mert egyszer „láthatatlan” (értsd: szemmel is követhetetlen) lövéssel lepte meg Király Gábort, egyszer pedig bepattant róla a labda, miután Tímár Krisztián az előreívelés alá vetődött, Babos Gábor pedig a lábára rúgta a gömböt. Ám az idén megejtő emberi nagyjelenetet vitt színre, amikor a németek elleni, szintén felejthetetlen 4-4 alkalmával (4-3-nál) átölelte az üres kapu mellé lövő újonc Tobias Sanát. (Ha valaki nem emlékezne rá: a berlini vb-selejtezőn a svédek 0-4-ről egyenlítettek, és „feltámadásuk” Ibrahimovic szépítésével kezdődött.) Stockholmban pedig Gary Cahillt vigasztalta, miután bevágta a négy gól egyikét Joe Hartnak. Egy mérkőzésen egyébként másodszor ért el „négyest” a válogatottban, de az első alkalommal (2004-ben) Málta volt az ellenfél, és a La Valletta-i találkozó 7-0-lal zárult. Tavaly a finneket lepte meg mesterhármassal (5-0), s régóta nem számít, hogy bemutatkozása (2001-ben) a legkevésbé sem sikerült: Svédország–Feröer-szigetek 0-0…

Nem olyan régen még arról panaszkodott, hogy már nem érdekli különösebben a labdarúgás. Hamar átlendült az apátián… Előbb-utóbb százszoros válogatott is lesz, mint Gerrard – eddig 85-ször szerepelt a sárga-kék mezben –, hiszen még csak harmincegy esztendős.

Akkoriban született (1981 októberében), amikor a magyar nemzeti együttes legutóbb legyőzte Norvégia csapatát…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!