A legújabb magyar futballdivat az, hogy a nézőket ingyenes meccsnézéssel próbálják a sporttelepekre csalogatni. Pardon: csak a díjmentesség és a nézés bizonyos, a meccs nem. Mert azzal, hogy nem kell fizetni a belépőért, még koránt sincs kizárva az unalom.
Legutóbb Békéscsabán ambivalens érzések fogták el az embert, hiszen a Vasas elleni, térítés nélküli másfél óra során az NB I-es forduló nézőcsúcsát jegyezték, ám az csupán 3754 szurkolót jelentett. Ily kevés drukkerből – egyebek közt – úgy lett rekord, hogy a Videoton–FTC „rangadót” 2112, mindennel dacolni képes sporttárs látta. Kontrasztos volt a viharsarki helyzet azért is, mert hajdanán egészen más számok sorakoztak a Békéscsaba–Vasas mérkőzések alkalmával.
A hetvenes évek második felében, a nyolcvanas esztendők elején – a vidéki együttes 1983-as kieséséig – ilyen érdeklődés mutatkozott a két együttes csabai bajnoki találkozói iránt: 16 000, 16 000 (nem elírás, kétszer egymás után voltak ennyien), 18 000, 12 000, 10 000, 17 000, 15 000, 9000. Ez idő tájt akadt olyan évad, amelyben a békési csapat átlagnézőszáma 12 333 volt...
Amúgy a Csaba is, a Vasas is az alászállás, azaz a másodosztály elkerüléséért küzd napjainkban, a felidézett korszak első osztályú labdarúgásával összevethetetlen pótfutball NB I-ben. Mivel játék nincs, csak efféle lózungok akadnak: „Minden szurkolóra szükség van szombaton”; „Mindörökké Angyalföld!” Merthogy a példa ragadóssá vált, és a Vasas a Felcsúttal következő ma esti mérkőzésére szintén díjmentesen engedi be elgyötört híveit. Szólamok helyett jobb lett volna a pályán produkálni valamit, esetleg meghagyni posztján azt a Szanyó Károlyt, akinek irányításával a Vasas visszajutott a másodosztályból az NB I-be. A legújabb trénernek, az ismeretlen német Michael Oenningnek csak annyit köszönhet a klub és a maradék drukkertábor – itt engedelmükkel eltekintek a hajdani és a mostani látogatottsági adatok összehasonlításától –, hogy újra van Müllere a Vasasnak, bár ez a jelenlegi személy semmi másban, csak nevének hat betűjében hajaz a ragyogó elődre... Békéscsabán például a német légiós kihagyta a tizenegyest, így maradt az 1-1, mely döntetlen után a Felcsút vendégként 1-0-ra legyőzte az MTK-t, és előrelépett a még bennmaradásra jogosító helyre.
Sokan most úgy vélik, az NB I-es tagságnál jóval több múlik a Vasas–Felcsúton. Merthogy a baloldali Angyalföldre látogat a jobboldal – amúgy hányatott sorsú – szeme fénye... Ám a piros-kék csapat méltatlan mai kiadása sem a nagy múlttal, sem a XIII. kerület jelenkori sikereivel nem kapcsolható össze. Tóth József ugyanis olyan, mint a régi Vasas: nyer, nyer, fölényesen nyer.
A diadalmas polgármesternek csakis a Fáy utcai lelátón kell azon töprengenie szomorúan: „Miként lehetünk ilyen lúzerek?”
(A szombati mérkőzésen a Vasas 1-0-ra győzött, a Puskás Akadémia kieső helyen áll - a szerk.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
