A tárgyalások szinte az utolsó pillanatokig folytak, a szerda-szombat ritmus itt nem játszott szerepet, hiszen csak csütörtökön, alig két nappal a labdarúgó NB I. nyitánya előtt jelentették be azt, amire amúgy fogadni lehetett: nevezetesen, hogy kizárólag az MTVA új sportcsatornája adja majd a meccseket (meg az összefoglaló műsort). Noha a Sport Tv-nek még egy évig élő szerződése volt a közvetítésekre, a megállapodás hirtelen halált szenvedett, mintha nem is lett volna: a jogaira hivatkozó társaságot a negyedik félidőben lenyomták a pályáról.

Manapság minden fronton így megy ez.

Az MLSZ meg összemegy. Annak idején, amikor Csányi Sándor, a szövetség elnöke bejelentette, hogy évi 3,54 milliárd forintért sikerült értékesíteni a közvetítési jogokat, az elöljáró arcán a diadal mámora ült. Pedig annak az – immár bizonyosan be nem tartott – egyezségnek köze nem volt a piaci viszonyokhoz, az is állami beavatkozással duzzadt viszonylag nagyra. (Nemzetközi összehasonlításban jelentéktelen, a hazai állapotokhoz, s főként a termék, vagyis az idehaza szabadalmaztatott és előállított, láthatatlan futball csáberejéhez képest messzemenően tekintélyes összegűre.) Heti hét televíziós meccs volt a nagy vívmány; a délutáni szunyókálás és az esti alvás elősegítését illetően valóban páratlan innováció ment végbe. A tévénézők közül még az is pillanatok alatt húzta a lóbőrt, aki hosszú ideje kínzó álmatlanságban szenvedett…

Ám csak kevesen kapcsoltak. S még kevesebben mentek ki a pályákra. Miközben állami milliárdok ömlöttek a sportág hazai válfajába, a sajátos testmozgás nem keltett feltűnést: az átlagnézőszám az egy esztendővel korábbi évadban sem érte el a háromezret, majd a 2014/15-ös idényben 2449-re zuhant.

A közvetítések a felelősek ezért! – vonták meg a mérleget ugyanazok, akik nemrégiben még a heti hetesre esküdtek az NB I-es adások tekintetében. Ennek megfelelően mától hetente három mérkőzés kerül a képernyőre, ha igaz. Továbbá a magát előszeretettel rendíthetetlennek láttató, ám a legszellősebb védelmekhez hasonlóan ingatag Magyar Labdarúgó-szövetség egyszeriben sietett a klubokra bízni a szurkolói kártya megkövetelését vagy meg nem követelését, noha nyolc hónapon át mást sem hangsúlyozott, mint a fegyelem, a szigorúság, a rend „múlhatatlan” – aztán, ripsz-ropsz, feledésbe merülő – értékét.

Mint már annyiszor, csere következik: erény helyett merény.

Csak – szokás szerint – a labdarúgásról nem esik szó a bajnoki rajt kapcsán. Igaz, ha éppen az nem akad sehogyan sem… Alighanem tragikomikus eredménnyel járna egy afféle nemzeti konzultáció, melynek során arról kérdeznék a zembereket: „Fel tudja-e mondani bármely magyar első osztályúnak nevezett labdarúgócsapat összeállítását?” Az ívek vagy kitöltetlenül kerülnének vissza a feladóhoz vagy a kukában landolnának, mert sokan szégyenükben nyomban kidobnák azokat. Csak a legbuzgóbb szekértolók fognának hozzá a tizenegyek magolásához…

Felejthetetlen kollégámmal és barátommal, idősebb Knézy Jenővel szólva: jó estét, jó szurkolást!

Címkék: Gól rovat, magyar foci

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!