Miközben Dortmundban halálos veszélyben forgott a Borussia futballcsapata, Thomas Doll, az FTC német edzője így nyilatkozott együttese paksi veresége (1-3) után: „Hiányzott a szív, halott csapat volt a pályán.” A döbbenetesebb persze a három dortmundi robbanás, valamint az, hogy Thomas Tuchel, a Borussia trénere szerint az UEFA szöveges üzenetben tájékoztatta a Bajnokok Ligája-negyeddöntő szereplőit a Monaco elleni, kedd este elhalasztott találkozó új – másnapi – időpontjáról. „Elhagyatottaknak éreztük magunkat” – említette a szakvezető, aki tűnődve tette hozzá: „Egy hét múlva Monte-Carlóban meg tudom mondani, készen állunk- e a játékra.”
A dortmundiakkal ma mindenki együttérez, kizárólag az európai szövetség apparátusának tagjait nem nyomasztják a történtek. Így legyünk büszkék arra, hogy az MLSZ elnökét beválasztották a FIFA tanácsába… S ne támadjon kétségünk felőle: mostantól új dimenzióba került a veszedelem a labdarúgásban.
Légi vagy stadionkatasztrófák korábban is voltak – még eltitkolt is akadt, mint a Szpartak és a holland Haarlem 1982-es, moszkvai UEFA Kupa-mérkőzésén történt, hatvanhat emberéletet követelő tragédia –, ám meccset megelőző merénylettel először kellett szembenézni, és tudjuk jól, páratlan társadalmi hatása miatt a futball nagyon is alkalmas a földkerekség megrendítésére. A gonosztevők már tavaly „elérték”, hogy Franciaországban az Európa-bajnokság idejére is kiterjesszék a párizsi terrortámadás után kihirdetett rendkívüli állapotot, s bár az Eb alatt nem következett be szerencsétlenség, a négy nappal a torna befejezését követő nizzai csapás épp annyira megrázó volt, mintha a gaztettet a kontinensviadal közben követték volna el.
Szerencsére gyilkos attakkal kiiktatott együttes még nincs, halott csapat legföljebb átvitt értelemben létezik. Doll az FTC előző heti teljesítményéről kijelentette, hogy „rosszabb már nem lehet”, most meg egyenesen az élettelenségről beszél. Magam egyáltalán nem csodálkozom. Nem a szakvezető szavain, hanem a folyamaton. Mert a ferencvárosi alászállás már a múlt év novembere, a Pakstól az Üllői úton elszenvedett 1-2 óta tart. Azóta 12 mérkőzés, 3 győzelem, 5 döntetlen, 4 vereség a kilencedik kerületiek ibolyaszerény mérlege minden idők legalacsonyabb színvonalú magyar bajnokságainak egyikében. Hogy Doll kezéből esetleg kicsúszott az irányítás? Még szép! Ebbe a közegbe az FTC – vagy bármely más klub – hozhatna tíz kiváló brazil (tehát nem „műbrazil”) labdarúgót, akinek segítségével az első fél évben tizenöt meccsből nagyjából tizenöt győzelmet és kozmikus gólkülönbséget jegyezne. Majd a második fél esztendőben az igazi brazilokra még a saját édesanyjuk sem ismerne rá…
Itt, kérem, nemhogy Dollnak nincs közép-, pláne hosszú távú esélye, de még Antonio Conte, Pep Guardiola vagy a brazil Tite is tehetetlen lenne. S persze nem egyedül az FTC van bajban: az egész NB I a béka bizonyos testrészénél stagnál. A legutóbbi fordulóban 10 289 nézőről számolt be a média – hat meccsen összesen –, és attól kell tartani: e számnak legföljebb a kétharmada lehet valós.
Ez azonban cukor a mézen a dortmundi drámához viszonyítva.
De csupán ahhoz képest.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!