A magyar reformok nem működnek. A futballban semmiképp sem. Hogy egyébként funkcionálnak, azt a hatalmon lévő kabinet tévés hirdetésekben és óriásplakátokon bizonygatja. Ez viszont olyan, mintha én erről a cikkről – a sajátoméról – leszögezném: egyenesen ragyogó. Amúgy – a labdarúgásnál maradva – a sportág különös hazai válfajának szereplői is szüntelen fejlődésről számolnak be; az más kérdés, hogy a haladásnak a nyomai sem mutatkoznak.
Pedig a magyar futballban nincs rezsicsökkentés. Csekonics báró nem szórta úgy a pénzt, ahogyan ebben a körben dobálják a milliárdokat. Például az MTK-ra (klubelnök: Deutsch Tamás kormánypárt-korifeus), az FTC-re (elöljáró: Kubatov Gábor kormánypárt-igazgató), valamint a Fideszhez szintén nagyon közel álló Videotonra és Debrecenre. Na most, ez a négy csapat csupán edzőmeccsekre volt képes a kontinens leghátsó régióiban lévő vetélytársakkal szemben. Értsd: az ellenfelek voltak a csapatok, a magyar együttesek meg a sparring-partnerek.
Augusztus eleje van, de már négyből négy itthoni klub kiesett. A Videoton csak azért nem köszönt el, mert Michel Platini UEFA-ja mindenféle könnyítést ad a kicsiknek, igaz, ez honfitársainknak egyáltalán nem használ. Tavalyelőtt, tavaly és most ugyanúgy „égtek”. A külföldi búcsúztatók egyetlen győzelmet sem engedélyeztek hazánk boldogtalan – kárpótlásul viszont egészen jól eleresztett – fiainak. A Vojvodina 0-0-lal és 3-1-gyel selejtezte ki az MTK-t, a szarajevói Zseljeznicsar 1-0-lal és 2-0-lal az FTC-t, a BATE Boriszov 1-1-gyel és 1-0-lal a Videotont, míg az egyetlen nyugati ítélet-végrehajtó, a trondheimi Rosenborg 3-2-vel és 3-1-gyel a Debrecent. E nyolc találkozó túlnyomó részében momentumuk sem akadt a megint megszégyenült magyaroknak, noha a júliusi játszadozást úgy szemlélik Európában, ahogyan a körfolyosó túlsó végére tekintettek Budapest hajdani bérházaiban. A gang másik fele még az előszobától is messze volt…
Ám a teljes szétesésről a hazai labdarúgás irányítói és résztvevői tudomást sem akarnak venni. Persze akadnak, akik sejtik, mi a helyzet, de a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül hazudnak a szemekbe, s bizony vannak, akiknek fogalmuk sincs az összefüggésekről. Hogy mást ne mondjak, a szánalmat keltő debreceni edző értetlenül állt a kettős vereséggel szemben, mert úgy látta: reménytelen kompániája versenyben volt a norvég riválissal. Az igazság azonban az: az ellenfél technikailag, fizikailag, taktikailag – mind egyenként, mind csapatként – magasan a DVSC fölött van, és (maximum fél gőzzel) úgy nyert itt is, ott is, ahogyan akart.
A mai magyar futball iránt „elkötelezett” médiaapparátus mostantól ismét azt nyomja majd: lehet koncentrálni a bajnokságra. A Debrecen és az FTC állami büdzséből finanszírozott csodastadionban fogadhatja a Békéscsabát, a Paksot és a szintén „ékszerdobozos” Felcsútot. S annyi remény tényleg van, ha több nincs is: ezekkel a társaságokkal szemben a semmi is elég lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
