A magyar labdarúgó-válogatott megint zárt kapuk mögé kényszerül: október nyolcadikán ugyanúgy nézők nélkül fogadja a Feröer-szigetek legjobbjait, ahogyan tette azt 2013 márciusában a román nemzeti együttessel.
A románokat szintén „elmeszelő” – vagyis a finnek elleni bukaresti Eb-selejtezőn szintén zárt kapus találkozóra utasító – UEFA döntése elsőfokú, az MLSZ a határozat közzététele után nyomban be is jelentette: fellebbez.
Egyúttal közleményt adott ki, amelynek egy – hangsúlyos – részletét nevetségesnek nevezném, ha nem volna sokkal inkább elszomorító, mint mulatságos. Az európai futballszövetség – egyebek közt – azért büntetett, mert a legutóbbi magyar–román Eb-selejtezőn a Futball a Rasszizmus Ellen Európában elnevezésű szervezet (angol rövidítéssel: a FARE) megfigyelője a jelentésében azt rögzítette, hogy az Üllői úti mérkőzés folyamán több ezer magyar szurkoló három alkalommal is kórusban skandálta a vendégeknek: „Cigányok!” Ez az állítás egyáltalán nem igaz – szögezte le nyilatkozatában az MLSZ, amely szerint „apró kisebbség” kiabált csupán, és az UEFA ellenőreinek nem volt tudomásuk a rigmusokról. „Ha a szurkolók meghatározó része ismételte volna a sértő kifejezést, azt az ellenőrök meghallották és jelentésükben rögzítették volna” – fűzte hozzá az ámulatba ejtő képzelőerőről más alkalmakkor is tanúbizonyságot adó szövetség.
Javaslom, lépjünk túl azon, hogy nyilvánvalóan az UEFA-kontrollőrök egyike sem beszél magyarul. Ragadjunk le csak annál: mindannyian, akik ott voltunk szeptember negyedikén a ferencvárosi stadionban, tisztában vagyunk vele: egyáltalán nem csak a nézők kis csoportja szidalmazta a románokat. Magam nem is a tényen lovagolnék, hanem azon: vajon a magyar szövetség miért akarja ebben a tekintetben is lejáratni magát? Ha akadt valami, amit az utóbbi időben az MLSZ javára lehetett írni, az a lelátók légkörének javítására irányuló szándék volt. A kívánalom illúzióvá vált, de legalább méltatást érdemelt az a törekvés, amellyel aztán a szurkolói kártyás szisztéma idei hirtelen enyhítésével maga a szövetség váratlanul és érthetetlenül szakított. Azt a döntést ugyanolyan dodonai magyarázatok követték, amilyen a valóságtól elrugaszkodott MLSZ-kommentár kíséri most az UEFA elmarasztaló határozatát, azaz a szövetség megint csak a saját maga lába alól húzza ki a talajt.
Még egyszer: az egyetlen fronton, ahol korábban nem lepte el a mocsár. A futball úgynevezett fejlesztése során ugyanis csak süllyed, süllyed mind mélyebbre, ahogyan az az utóbbi esztendőkben a nemzetközi klubtornák prológjainak magyar selejtjeivel – az e nyári előszezonban a Debrecennel, az FTC-vel, az MTK-val, a Videotonnal – történt. A színvonal és a labdarúgás iránti érdeklődés – a sportág hagyományos társadalmi hatását tekintve – Magyarországon majdhogynem mérhetetlen.
Maradna legalább a tisztes erkölcsi helytállás.
Ám, úgy tetszik, az is csupán kiscsoportos nívón van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!