Kellene még néhány tízmilliárd forint a futballnak csak szekértolóilag nevezett magyar focikába, mert az eddigi állami pénzszórás az égvilágon semmi eredményt nem hozott. Teljesen mindegy, Európa melyik feléből és milyen csapat jött szembe a magyar képviselőkkel, elverték mindannyiukat, mint szódás a lovát. Az MTK, az FTC, a Debrecen együttesét már kiselejtezték, a Videoton is kiesett, de még játszhatott – pardon: pályára léphetett – a vigaszágon, ám annak, amit csütörtökön Poznanban, a Lech ellen művelt (sima 3-0 „oda”), ugyanúgy nem volt köze a labdarúgáshoz, akár korábbi, produkcióknak a legnagyobb túlzással sem nevezhető fellépéseinek.
Jelzem, boldogtalan honfitársainknak mindig a hét negyedik napján kellene kivonulniuk a pázsitra, mert – ha másra nem képesek is – csütörtököt, azt tudnak mondani.
Az este kiemelkedően legjobb magyar alakítása a műsorvezetőé volt, aki a (narancs) színes televízióban mosolyt erőltetett magára a lengyelországi mérkőzés végén, s oly vidáman igyekezett tálalni a lelombozó másfél órát, mintha látható lett volna a láthatatlan fehérvári futball. Az M4-en amúgy korábban azt hallottam a Videotonról: kódolva van a csalódás, mert „nem tudjuk megtartani értékeinket” (bocsánat: miket?!), vagyis az előző évadhoz képest meggyengült csapattal kell kiállni a nemzetközi porondra. Csak hát a magyaroknak egy esztendővel ezelőtt, meg újabb egy évvel korábban sem ment jobban a kontinens hátsó udvarában, ahonnan júliusra-augusztusra, ripsz-ropsz, kisöpörték valamennyiüket. Ráadásul nem minden együttes kerete alakul át, az FTC jelenlegi készletéről például heteken át úgy írtak idehaza, mintha Varga Zoltán és Albert Flórián reinkarnációi lennének a keretben, aztán az ibolyaszerény képességű Zseljeznicsar elleni 0-1 és 0-2 nyomán átmenetileg elmaradoztak a hamis tirádák. Most már megint kezdenek felerősödni a hamuka hangjai, hiszen hosszú a szezon, az egész idényben mégsem lehet azzal foglalkozni, hogy milyen szánalmasan gyenge a hazai mezőny, meg egyébként is: „Együtt bárkit legyőzünk” és „Magyarország jobban teljesít”.
Akkor is győzünk, hogyha kikapunk.
Ám a fals kórus olykor a fölötti meglepetésében némul el hirtelen, ha valaki váratlanul igazat beszél. A Sport1 meghívta a Lazio–Leverkusen BL-selejtező szakkommentátorának Thomas Dollt, az FTC német edzőjét, Faragó Richard pedig arról faggatta a trénert: nekünk miért nem sikerül sehogyan sem a főtáblára jutás, és meddig tarthat még, hogy Európa átsétál-átnéz rajtunk. Mire a szakvezető kimondta a lényeget: abban a tempóban, amelyben a magyar csapatok kímélő testmozgást végeznek, nem lehet eredményt elérni, és ha a játék dinamikájában nem lesz változás, akkor ez még sokáig így marad. Majd a mester tett fel kérdést: amennyiben mégis csoportkörös lenne egy magyar csapat, mire volna jó, ha hetente-kéthetente alaposan kitömnék? Mivel a vendég tréner a szemükbe mondta, hogy labdázgatni-blablázgatni nem elég, a hazai futballszeretők jelmezében tetszelgő halandzsalovagok helyzete még nehezebbé vált.
S egyáltalán nem vigasz, hogy a magyar labdarúgás náluk is jóval keservesebb állapotban van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
