Még nem tudom, hogy fogjak hozzá, de keresem a jót.
Édes egy komáim, gyönyörű futballév elé nézünk. Olyan gyönyörű elé, amilyen a tavalyi volt. Mert ki ne emlékezne rá, hogy labdarúgóleckét adtunk a portugáloknak (2-0), a románok meg egyenesen térdre rogytak előttünk. Női futballban. A duplázó Vágó Fanni megbolondította Monica Mendest és Cristiana Garciát, amit pedig Pádár Anita és a többiek műveltek Gyulán – kétszer is – a szomszédos ország képviselőivel, az a legszebb álmainkat is felülmúlta. Előbb 3-2 – az se semmi, sőt –, aztán pedig 5-1! Akárhogyan nézzük is, nyolcas volt a román bicikliben, miközben mi úgy hajtottunk, akár Eddy Merckx a legjobb napjaiban.
Akik itt másféle nyolcast emlegetnek, azok gyökértelenek, anyaszomorítók, nincs bennük semmi szeretet. De köztünk, magyarok között – amint azt tudjuk – elenyészően kevesen vannak ilyenek. Igaz ember Amszterdamra is büszke, mert egy magyar gól sem smafu, hát még kettő! Az elsőt, arany cimboráim, az a nyírlugosi cukorfalat, a „Dzsudzsi” szerezte, a másodikat meg a rendíthetetlen szombathelyi védő, Devecseri, akinek a keresztneve is Szilárd. Hogy e hazánkfia a saját kapujába fejelt? Defetista hangütés. Védhetetlen volt-e vagy sem: ez itt a lényeg. S maga a hátvéd is azt mondta a meccs után, hogy ő bizony kitűnően játszott. Higgyünk neki, abban pedig legyünk egészen biztosak: az a jó, ha szentírás, miről beszélnek a fejesek.
Jó, a vb-re nem jutottunk ki. De palira vettük a planétát. Harminckét országban most számolgatnak, izgulnak, lényegtelen dolgokkal vonják el a figyelmet az igazán nagy ügyekről, mi viszont megint szabadok leszünk, mint a madár, azzal foglalkozunk a nyáron, amivel csak akarunk. Régebbi szabadság ez, mint amely a rendszerváltozással elérkezett: huszonnyolc éve tart. S még mondja valaki, hogy nem védjük meg vívmányainkat, drága pajtikáim!
Sőt egyre inkább kiemeljük magunkat ebből a hajszolt világból. Már bíránk sem lesz a vb-n. Most aztán még érte sem kell aggódnunk, hogy benn látja-e a labdát vagy kinn, off-side-ot ítél-e, ha lesen áll a csatár. Marad időnk magunkra és a családra, levehetjük a polcról Márai művét, A kassai polgárokat. Szellemileg gyarapodhatunk, érzelmileg töltekezhetünk, s mire vége a vb-nek, már kezdődik a magyar bajnokság, és ha nagyon vágyunk már a fuccsballra, akkor a famíliával együtt ellátogathatunk Mezőkövesdre, mondjuk, a Pápa vendégjátékára.
Hogy nem is vágyunk rá olyan nagyon? Kétségtelen, a hazai bajnoki meccsek átlag nézőszáma 2800 körül van. De nagy ám a dilemma, cukor pofáim. Elvégre az, aki kimegy a sporttelepre, nem hallhatja a magasztos közvetítéseket a közszolgálati csatornán, márpedig ezektől roppant nehezen fosztja meg magát az ember. A szép magyar beszéd még egy Melczer, Menougong akciónál is meghatóbb, így tehát mindenféle tűnődés nélkül csak a Felcsút pályaválasztásával zajló fehérvári mérkőzések ajánlhatók, s azok is csak olyan honfitársainknak, akik a mindennapok forgatagában teljes kikapcsolódásra áhítoznak, egy-két órára egyedül szeretnének lenni a gondolataikkal.
A nemzetközi kupaselejtezőket említeni sem kell, hiszen – bár e találkozókat is adja a televízió – ezek igazán csak átmeneti zavart okoznak, olyan rövid ideig tűnnek fel a pályán a magyar labdarúgók. Az előző esztendőben júliustól júliusig játszottak… Az európai évad még tart, de mi már hat hónapja fütyülünk a kontinensre. A külső és belső ellenség persze elmarasztal bennünket, de mi, barátocskáim, idegeneknek és csatlósaiknak nem dőlünk be, inkább hegyezzük a fülünket, és élvezzük az itthoni futball szűkebb és tágabb köreiből áradó szép magyar mesét.
Remélhetően az is bekerül majd abba a magyar krónikába, amelynek jelmondata, hogy keresd a jót, alapvetése pedig az: „E szellemi templom oltárain minden szerző a maga legjobb liturgiáját mutatja be.”
A felkent üzenetet megértettem, cikkemet az élethosszig tanulás jegyében írtam.
Igaz, csak (és kizárólag) a Vasárnapi Híreknek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
