Nincs kizárva, hogy minden idők legszerényebb igényű kezdeményezéseinek egyikét hirdették meg a napokban. Arra buzdítják a hazai futballklubokat: a nézőszám növelése érdekében legalább egy – hivatalos besorolás szerint – első osztályú mérkőzésükön fél áron kínálják a jegyeket.
Az ötlet szinte beláthatatlan távlatokat nyithat, mármint abban a tekintetben, hogy alkalmanként lehetne negyed, ötöd, hatod, akár tized árú is a belépő, sőt elvileg az sem elképzelhetetlen: a stratégiai ágazattá előléptetett mai magyar futball főurai fizetnek az embereknek a kilátogatásért. Az állami pénzen épült luxusstadionok gazdái, nem mondom, rosszul járnának, mert Debrecenben vagy a Ferencvárosban több mint húszezer megvásárolt „drukkernek” kellene leszurkolni a dohányt a telt házért, de hát valamit valamiért, és a költségek a kacsalábon forgást illetően sem számítottak.
Ami biztos: van hová fejlődni. (Nem a fényűzés vonatkozásában.) A tizenkét NB I-es csapat közül kilencnek az átlagnézőszáma a háromezret, ötnek a középértéke a kétezret sem éri el. A pompás arénával megörvendeztetett Debrecen 2829-en, a milliárdos Videoton 1848-on áll, a kormánypárti vezetésű MTK 1001-gyel volt kénytelen beérni eddig. (További sokat mondó, kevesebb kíváncsiságot tükröző adatok: Paks 1461, Gyirmót 1699, Szombathely 1707, Honvéd: 2021, Újpest: 2074, Mezőkövesd: 2224.)
A Hungária körúti vezérkar azonban pionírrá vált, hiszen még a kampány kezdete előtt olcsóbbá tette a tiketteket. Ezzel legutóbb 2706 nézőt sikerült kicsalni a Honvéd elleni „rangadóra”, bár akadt helyszíni tudósítás, amely – eléggé el nem ítélhető módon – azt sugallta: a környék másfél órára vetített átmenő forgalmát is az érdeklődők szűk köréhez számították.
Különösebb áttörés ezzel együtt sem következett be, hiszen még a 2706 is archaikus szám. Hiszik vagy sem, száz évvel ezelőtt 2657 volt az MTK bajnoki nézőátlaga, ám kilencvenkilenc esztendeje az már 5315-re duzzadt. Az évad két örökrangadója összesen 37 000 embert vonzott az Üllői, illetve a Hungária útra… Ma ekkora közönségről ábrándozni sem lehet, sőt még a hajdani MTK–Törekvés nyolcezres publikuma is a megközelíthetetlenség tartományában van.
A mostani évad 119 meccséből 56-nak a nézőszáma a kétezret sem érte el; huszonnyolc találkozónak a másfél ezres, tizenháromnak az ezres nyilvánosság is leküzdhetetlen álomhatár maradt.
A beismerő vallomással felérő, fél árú indítvány egyetlen erénye, hogy végre van akció az NB I-ben. Ám az előterjesztés sikere erősen kétséges. Alighanem több eredménnyel kecsegtetne a beláthatatlan ideje feneketlen mélységben tanyázó nívó javítására vonatkozó javaslat. Csakhogy a színvonalemelkedés – a jelek szerint – fel sem merül, vagy abban még az engedmény lelkes hívei sem reménykednek.
Pedig más hasznos haditerv, fájdalom, nem létezik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!