Az angol városban, ahová megint a Barcelonát várják, nem a City a központ.
Szó, mi szó, egyelőre nem látszik az a hatalmas pénz, amely előbb Thaksin Shinawatra korábbi thaiföldi miniszterelnök, majd az arab sejkek megérkezésével áradt a Manchester City Football Clubba. Az utóbbi nyolc évadban csak a játékosvásárlásra 740 millió fontot költött a brit klub, s bár ez idő alatt értékesített is játékosokat szépen – azaz nem csupán kiadásai voltak –, a nagyságrendhez képest feltűnően messze van Európától a kék mezes együttes. Az angol bajnoki címvédő City – amely korábban a United „hangos kis szomszédja” volt csupán – mindmáig egyetlen kontinentális trófeát szerzett (a KEK-et nyerte el 1970-ben), de a heves pénzesőzés közben sem arat nemzetközi sikereket, hiszen eddig csak egy alkalommal jutott tovább BL-csoportjából. (Sőt 2012-ben az a csúfság esett meg vele, hogy nyeretlen utolsó maradt a négyesben.) A „rekordot” tavaly érte el a nyolcaddöntős szerepléssel, de a legjobb tizenhat között kétszer kikapott a Barcelonától (0-2, 1-2), és simán kiesett.
Kedden megint Bajnokok Ligája nyolcaddöntőt vív a csapat, s az ellenfél újfent a Barcelona…
A mindig mértékadó angol fogadóirodák szinte mindegyike nagyjából kétszeres pénzt fizet a katalán győzelemre, és egyaránt három és félszeres „dohányt” kínál a hazai sikerre, valamint a döntetlenre. Ez hűen tükrözi az esélyeket, és a barcelonai visszavágóról egyelőre nincs szó… Ráadásul manchesteri szempontból rosszabb a helyzet, mint a múlt évben, mert a Messi, Neymar párosról már úgy sugárzik a harmónia, mint hajdanán Ljudmilla Belouszováról és Oleg Protapopovról, s az argentin, brazil tandem épp olyan művészi produkciók sorát nyújtja a sportpályán, akár a hatvanas évek műkorcsolyázásának emblematikus kettőse.
Jóllehet az uruguayi Luis Suarez még nem illeszkedett be igazán – men?- nyivel könnyebben ment ez spanyol névrokonának, az 1960-ban aranylabdás barcelonai, majd milánói („internacionális”) fődirigensnek! –, a katalán garnitúra így is akkora favorit, hogy már-már bomba meglepetés volna, ha el kellene búcsúznia.
Persze a „Barca” sem spórol: csak a támadó triója úgy 300 millió eurót ér, még akkor is, ha Neymar vételárát ma sem tudja biztosan senki (már a csatár családján és a Barcelona vezetőin kívül). De legalább megállapítható: ebben a párharcban nem a tőke dönt, mert mindenki úgy legyen szegény, ahogyan ez a két klub. Igaz, az európai porondon ritkán diadalmas City nem dúskál a sikerekben a spanyol csapatokkal szemben sem: a mérlege 3 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség.
A Juventus tud ennél jobb statisztikáról is, elvégre a múlt év október 29. óta nem szenvedett vereséget. (Akkor az olasz első osztályban a Genoától kapott ki 1-0-ra.) A szintén kedden fellépő torinóiak akár gálameccset is játszhatnának a Dortmunddal, hiszen 1993-ban az UEFA Kupa, 1997-ben pedig a Bajnokok Ligája döntőjét vívta e két együttes. (Az előbbi alkalommal az itáliai, az utóbbi találkozón a német csapat hódította el a serleget.) Ám a pénteken Stuttgartban 3-2-re győztes Borussia már-már magyarázhatatlan szezont fut a Bundesligában – tizenegy találkozón maradt alul –, igaz, a BL-ben egyáltalán nem outsider: csoportjában négyszer nyert, és egyszeregyszer jegyzett döntetlent, valamint vereséget.
Az ember hajlamos azt gondolni: a német bajnokság a legerősebb a Föld kerekén. S nem feltétlenül azért, mert Németország válogatottja a vb-címvédő. Hanem azért, mert fontoljuk meg, milyen az a mezőny, amelynek a fele megelőzi a Dortmundot…
Zéró tolerancia
Már öt szurkolóját tiltotta ki a Chelsea labdarúgócsapata saját stadionjából a párizsi metróban történt rasszista megnyilvánulásuk miatt. Az angol klub kedden a Paris Saint-Germain otthonában játszotta a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első mérkőzését, a londoni szurkolók egy csoportja pedig a találkozóra tartva nem engedett beszállni a metrókocsiba egy helyi színes bőrű férfit. A Guardian brit lap által közölt amatőr felvételen jól látszik, hogy a 33 éves, mauritániai származású Souleymane S. többször is megpróbál feljutni a szerelvényre, ám a bent lévő „drukkerek” rendre visszalökik a peronra, miközben rasszista rigmusokat skandálnak. Ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik a gyanú, az érintettek ellen a francia hatóságok is eljárhatnak, ám az biztos, hogy a Stamford Bridge-re többé nem mehetnek be.A klub elöljárói levélben kértek bocsánatot az incidens áldozatától, egyúttal meghívták a mérkőzés visszavágójára, hogy bebizonyítsák neki, a Chelsea-nél – José Mourinho vezetőedző szavaival élve – egészen más értékekben hisznek, mint amivel a metróban találkozott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!