Nem csupán a Pintér Attilát az „északír” 1-2 miatt kapásból kirúgó, Bernd Storck mögött viszont minden idők legnagyobb blamázsa ellenére is felsorakozó, teljességgel követhetetlen MLSZ, de magam sem vesztettem el még minden reményt.
Tartom ugyan, hogy az Andorra válogatottjától vb-selejtezőn elszenvedett 0-1-nél nincs lejjebb, legföljebb „finomítani” lehetne a rettenetes baklövésen a törpeállam elleni esetleges 0-4-gyel... (Jut eszembe, ilyen is volt már: 2006-ban az FC Vaduz nyert UEFA Kupa-selejtezőn 4-0-ra Újpesten. Ezt úgy tessék értelmezni, hogy Vaduzban megy az ember néhány száz métert, és nini, már Balzersben van.)
Még sincs minden oda, jóllehet a magyar futball huszonöt éve képes leszerepelni hobbiból focizgató – nem futballozó – kamionsofőrökkel, pékekkel, villanyszerelőkkel szemben.
Negyedszázada, Izland legjobbjainak ugyancsak vb-selejtezőn aratott 2-1-es budapesti diadala óta időről időre visszatér a látvány: ott lelkes amatőrök, itt profiknak nevezett dilettánsok. (S ezer bocsánat a Kiprich–Kovács Kálmán kettőstől, mert igaz, hogy e csatárpáros is kivette részét az 1992-es szégyenből, de egyik tagja a Feyenoord ideáljává vált, míg a másik kétszer volt a francia góllista második helyezettje a marseille-i Papin mögött az Auxerre játékosaként.)
Most azonban Oroszi László feltaláló azt állította: ha Dzsudzsák vagy Gyurcsó abban a futballcipőben játszik Andorra la Valle 3306 szurkolót befogadó, nem a stadionépítés magasra szökő lázában épült sporttelepén, amelyet ő kísérletezett ki, akkor a válogatott nem kapott volna ki a világranglista Makaóval, Bermudával, Liechtensteinnel, Bruneivel, Amerikai Szamoával körülvett 186. helyezettjétől.
Az irányítósávos csukában tényleg lehet valami, elvégre a kutató – egy több mint húsz évvel korábbi modell kapcsán – pert nyert a leghíresebb sportszergyártók egyike ellen, miután a cég a magyar szakember közreműködése nélkül legyártotta annak jótékony hatású lábbelijét.
Az a példány, amely segíthetett volna többszörösen hátrányos helyzetű honfitársainkon a rémes emlékű vendégjáték alkalmával, már a legújabb minta. Bár azt gyanítom, a szóban forgó fejlesztés nélkül is nyerni illett volna, miután Andorra eddigi tétmeccseinek mérlege így fest: 98 mérkőzés, 2 győzelem, 3 döntetlen, 93 vereség, mínusz 271-es gólkülönbség. Tízből csak két olyan kvalifikációs sorozat akadt, amelynek során Andorra nem veszítette el összes találkozóját; az előző két (vb-, illetve Eb-) selejtezőszériát is egyaránt pont nélkül, előbb 0-30-as, majd 4-36-os gólkülönbséggel zárta. Ám a szövetségen kívül is vannak, akiket még az efféle vetélytárssal szemben átélt kálvária sem zavar, mert az irtózatos égés után olvastam, hogy „a magyar bajnokság izgalmasabb, kiélezettebb lett”, továbbá azt is (figyelem!): „az elmúlt hét évben más dimenzióba helyezte a futballt az MLSZ”.
Amúgy, ha jól meggondolom, az utóbbi igaz: a nagy pénz, kis foci korszak megalapozásával, az annak megfelelő andorrai „eredménnyel”, továbbá az azt követő döntéssel.
Azért nem ártana ösztönözni a feltalálót: tervezzen drága Oroszi úr, lábat is!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!