Százszázalékos rajtot vett a labdarúgó Eb-selejtezőkön Izland és Szlovákia válogatottja.
Reykjavíkban hétfő este mindenki a Laugardalsvöllur felé tartana, de a sporttelepre csak 9800 ember fér be. A város lakosságának kilenctizede így otthon, a televízióban nézi majd az Izland–Hollandia labdarúgó Eb-selejtezőt, mely egészen különleges helyet foglal el a szigetország történetében. Pontosabban a válogatott foglal el különleges helyet, hiszen két forduló után hat ponttal és 6-0-s gólkülönbséggel listavezető a kvalifikációs
A csoportban, miután – abszolúte igazságosan – egyaránt hármat vágott a török és a lett csapatnak. A félholdasokat 8811 néző fogadta azon a pályán, amelyen a látogatottsági csúcsot 2004 augusztusában jegyezték: tíz esztendeje 20 204 szurkoló ünnepelte az izlandi válogatottnak az olaszokkal szemben elért 2-0-s győzelmét. Akkor még állóhely is volt, ma már csak ülni lehet, és a kontinens futball iránt érdeklődő (nem csekély) része is lecsücsül újabban a svéd edző, Lars Lagerbäck irányította együttes eredményeitől.
De nem is olyan nagy csoda, hogy ennyire sikeres a csapat, ha arra gondolunk, hogy a középpályás sorban Pescara, Cardiff, Swansea és Verona, elöl pedig Amszterdam és San Sebastian vonul fel. Értsd: e települések klubjában játszik Birkir Bjarnason, Aron Gunnarsson, Gylfi Sigurðsson, Emil Hallfreðsson, valamint a csatárok közül Kolbeinn Sigþórsson (Ajax) és Alfreð Finnbogason (Real Sociedad).
Húsz esztendeje még türelemre volt szükség a jelöltek egybegyűléséhez, mert meg kellett várni, amíg a nemzeti együttes keretének kamionsofőr tagja visszaérkezik Reykjavíkba a teherautónyi rakomány vidékre szállítása után...
A szlovákok húsz esztendeje a világranglista kilencvenkettedik helyéről a negyvenharmadikra kapaszkodtak fel, ám azt nem remélték, hogy 2010-ben már a legjobb tizenhat között lesznek. (Abban az évben vbrésztvevők voltak, sőt a johannesburgi Ellis Parkban 3-2-re legyőzték az olaszokat.) Most nincsenek ilyen előkelő helyen – negyvenedikként jegyzik őket –, de szintén szédítően kezdték az Eb-selejtezőket, hiszen az Ukrajnában aratott 1-0-s diadal után 2-1-re nyertek a spanyolok ellen. Azaz hatpontosak, akár az izlandiak... S van két nemzetközi klasszisuk, valamint megannyi nemzeti hősük. Martin Škrtel a Liverpool, Marek Hamšík a Napoli meghatározó játékosa, míg a többiek közül Peter Pekarík Berlinben, Jan Ďurica és Tomáš Hubočan Moszkvában, Gyömbér Norbert Cataniában, Juraj Kucka Genovában, Róbert Mak Szalonikiben futballozik. Külön szám Vladimír Weiss, valamint az Iker Casillas kapujába győztes gólt fejelő Miroslav Stoch, mert előbbi Katarban, utóbbi az Egyesült Arab Emírségekben „legionárius”.
A szlovák lapok áradoznak a gárdáról, büszkén kiemelve, hogy „a válogatott még soha nem kezdett ilyen jól egyetlen selejtezőcsoportban sem”. (Mármint az önállóság óta nem, mert korábban – miként azt mi nagyon jól tudjuk – „jöttek a csehszlovákok”.)
A 68-szoros válogatott Ďurica ekképpen indokolta a mostani repülőrajtot: „Megmutattuk, hogyan kell meghalni a sikerért a pályán.” Majd, amikor megkérdezték tőle, mi lesz vasárnap Boriszovban Fehéroroszország csapata ellen, azt felelte: „Ha megint úgy küzdünk, mint Zsolnán a spanyolokkal szemben, akkor újabb győzelem következik. Tehát csak semmi pánik.” Nincs új a nap alatt: ezt a taktikát Ötvös Csöpi „szakvezető” már harminckét évvel ezelőtt meghirdette.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
