Párizsban egyetlen ember van, aki örül annak, hogy Zlatan Ibrahimovic az évad végén el akarja hagyni a PSG-t: Edinson Cavani, az utóbbi időben a kispadra szorult uruguayi center. Bár egyáltalán nem biztos, hogy Nasszer Al Khelaifi, a katari klubelnök nem szerződtet más nagyságot a svéd óriás helyett…
Ami fix, az az, hogy a francia főváros szurkolói, akármennyire rajonganak is érte, nem marasztalják „Ibrát”, mert a nyughatatlan futballista azt mondta: csak abban az esetben nem megy el, ha szobrot emelnek neki ott, ahol most az Eiffel-torony áll. S a háromszáz méter magas, emblematikus építmény még a 195 centis behemótnál is jobban a párizsiak szívéhez nőtt…
Amúgy kész csoda, hogy az extravagáns világvándor négy évig egy helyben maradt. Sehol annyi bajnoki mérkőzést nem játszott, mint a Paris Saint-Germainben, amelyben mezében eddig 115-ször lépett fel, pedig majdnem annyi tájon fordult meg, ahány pontjáról a pályának – és amilyen sokféle módon – gólt szerzett már. A malmői születésű, bosnyák apától és horvát mamától származó, különleges egyéniség korábban az Ajaxnál, a Juventusnál, az Internazionalénál, a Barcelonánál és a Milannál is igazolta: nincs az a területe a felvonalazott pázsitnak (na jó, a félpályán innen), ahonnan ne tudná a hálóba küldeni a labdát. Ez olyan védjegye, melyhez hasonló márkajelzést senki más nem hordott a labdarúgás történetében; ha akadtak is a langaléta labdaművésznél nagyobb virtuózok, valamely „nem létező” térségről egyikük sem volt képes már-már rendszeresen bebizonyítani, hogy a gyepnek az a része igenis létezik.
Ibrahimovic, persze, vitathatatlanul az extraklasszisok finom társaságához tartozik még akkor is, ha világ- vagy Európa-bajnoki címet esélye sem volt nyernie (pedig 111-szeres válogatott), és hiába futballozta körbe Európa elit klubjait, Bajnokok Ligája-diadalban sem volt része eddig. A legnagyobb pechje alighanem az, hogy a labdarúgás csapatjáték, ő viszont szólistának vagy inkább egyedülálló bűvésznek született. (Ibrakadabra…)
Mégsem állja meg a helyét az állítás, mely szerint soha senkihez és semmihez nem igazodott. A PSG-ben – „öreg” fejjel – előbb rácsodálkozott, hogy rajta kívül is van labdarúgó a pályán, majd egyszerre vált ellenállhatatlan gólszerzővé és körültekintő irányítóvá. A legjobb passzok már jó ideje nem a középpályáról, hanem tőle érkeznek…
Nem könnyű ember, de szerencsés lesz az a klub, amelyben legközelebb feltűnik.
Igaz, arra már senki sem számíthat, hogy a harmincnégy esztendős játékos reprodukálja párizsi hatékonyságát. A Hercegek Parkjának jelenlegi főhercege 102 gólnál tart Franciaországban.
S Disney ide, Disney oda, a 101 sem kiskutya.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!