„Büszke és boldog vagyok, hogy Schalke-játékos lehetek” – mondta a szerb Matija Nasztaszics a Real Madrid fölött a Bernabeu-stadionban aratott 4-3- as, keserű diadal után. (Azért keserű, mert a gelsenkircheni együttes magasan túljátszotta a „királyi gárdát”, és rászolgált volna a továbbjutásra, de elemi védelmi hibái miatt nem tudta ellensúlyozni a labdarúgó BL-nyolcaddöntő első mérkőzésén odahaza elszenvedett 2-0-s vereséget.)
Ez a Nasztaszics huszonegy esztendős. Két évvel idősebb, mint a Madridban villogó Max Meyer és Leroy Sané, valamint az ellentmondásosan védő, a házigazdák második gólja előtt „a rokonok elé” kiinduló, de korához képest feltűnő higgadtságát e szerencsétlen megmozdulás ellenére is megőrző Timon Wellenreuther kapus. Az, aki látta a Schalke 04 (3-4?) nagyszerű produkcióját, legalább két tanulságot leszűrhetett a királykékek királyi vendégségéből: 1. vannak helyek a világon, ahol hamar felnőnek a tinédzserek, és nem kell magyarázkodni, miért olyan csenevész az utánpótlás (is); 2. a német futball tényleg világbajnoki színvonalon gazdag játékosokban, csapatokban, hiszen a Real Madrid otthonában látványos akciók sorával kirukkoló Schalke csak az ötödik helyen áll a Bundesligában.
Jelzem, az ifjú Meyer olyannyira nem kezdő, hogy – a Halterner Zeitung osztályzatai alapján – ő vezeti a gelsenkircheni futballisták rangsorát. Érdemjegyeinek átlaga 1,8, ami több mint figyelemre méltó, ha arra gondolunk, hogy Németországban a legjobb kalkulus az 1-es. Az esseni születésű Sané még nem tart itt, viszont egészen jó kilátásai vannak, hiszen kedden debütált a Bajnokok Ligájában, és rögtön ragyogó góllal „avatta fel” Casillast. Hogy jól mozog, az nem csoda: édesanyja a ritmikus sportgimnasztika korábbi német reprezentánsa, Regina Weber, édesapja pedig az 55-szörös szenegáli válogatott futballista, Souleyman Sané. (Igaz, a német lapok a kiváló BL-bemutatkozás dacára is azt írták a gyerekről: „Kicsit még ideges.”) Amúgy Wellenreuther szintén jó családból származik: a papája a CDU politikusa, 2002 óta a Bundestag tagja.
A Schalkét szabad sajnálni a peches kiesés miatt, de könnyeket hullatni nem érdemes a csapatért, elvégre vidám klub az, amelyben ilyen fiatalok sorakoznak. S a „juniorok” helytállása a magyar futball különböző rendű-rangú képviselőinek ugyancsak biztatást adhat, hiszen annyit már minálunk is vitathatatlanul sikerült elérni – többet még véletlenül sem –, hogy az úgynevezett akadémiák mezőnyéről elmondhassuk: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz…
Pardon, az érdeklődés tekintetében is közelítünk: a Schalke II átlagnézőszáma például 394. A gelsenkircheni „fakó” a negyedik ligában játszik, s az éllovasok (Aachen 9616, Essen 9322) a közönséget illetően is a magyar NB I. listavezetői lennének. A német első osztályról ebben az összefüggésben ne is beszéljünk…
Másként viszont dehogynem! Ne menjünk el például a Bayern München–Sahtyor Donyeck visszavágó 7-0-s eredménye mellett. Mint köztudomású, az ukrán klub egész csapatra való brazil labdarúgót gyűjtött egybe. Lassanként át kell alakítani Gary Lineker híres mondását, ekképpen: a futballt egyszerre huszonketten játsszák, és a németek mindig hetet rúgnaka braziloknak…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
