Nézi az ember a labdarúgó Bajnokok Ligája nyitányát, és nyomban elmegy a kedve mindentől. Pedig a Messi, Neymar artistapáros nagyjából úgy szórakoztat, ahogyan hajdanán a Harlem Globetrotters kosárlabdacirkusz bűvölte el a publikumot a felejthetetlen zsonglőr Meadowlark Lemon főszereplésével. Celtic-védő csak fekve jó – vélik a barcelonai virtuózok, és szédítenek, bódítanak, bolondítanak. A vége 7-0, s az eredmény még a skót csapatra nézve hízelgő.

Na most, ennek az elhasaló Celticnek az előző bajnoki évadban 44 965 volt az átlagnézőszáma. (Jelenleg 58 053 a középérték, de az új szezonból még csak öt forduló telt el.) A glasgow-i klub játékosainak piaci értéke pedig 46,33 millió font; nagyjából négyszerese a pillanatnyilag „legdrágább” magyar klubcsapaténak, az állami forintmilliárdokkal szépen kitömött Videotonénak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a költségvetés megnégyszerezésével el lehet érni egy tisztes 0-7-et az első számú európai klubtorna csoportkörében.

Merthogy annak a közelében sincs az újabban ismét központosított magyar futball. S nemcsak azért nincs, mert az átigazolási összegek a dekadens Nyugaton olyannyira elszaladtak, hogy nem létezik az a sportot stratégiai ágazatnak tekintő kabinet, amely akár csak megközelítő ráfordításról álmodozhatna.

Az angol Premier Liga e nyári klubváltói közül John Stonest 47 millió, Leroy Sanét 37 millió, Sadio Manét 36 millió, Shkodran Mustafit és Granit Xhakát egyaránt 35 millió fontért szerződtette mostani klubja, és ezek a labdarúgók távol vannak attól, hogy világklasszisoknak lehessen nevezni őket. Hovatovább a középszerért is vagyonokat kell leszurkolni, de ez csak a kötelezettség egy része, hiszen a játékosok csillagászati jövedelemre tartanak igényt, és ha szükség van rájuk, kézhez is kapják az asztronómiai keresményt.

Ahhoz tehát, hogy a hazai labdarúgás valóban megkezdje a szóban évtizedek óta zajló, valójában azonban láthatatlan felzárkózást, nagyságrendekkel kellene megemelni azt a summát, amely ránézésre már most is számolatlanul ömlik a magyar futballba. Ennyi pénz azonban még akkor sem húzható elő a cilinderből, ha merünk nagyot, sőt nagyon nagyot álmodni. S az esély arra, hogy a labdarúgó-akadémiák BL-résztvevő csapatot – azaz egy időben vagy húsz nemzetközi színvonalú futballistát – neveljenek, konkrétan a nullával egyenlő. Ez még a legragyogóbb szakértelemmel sem menne, de hol van nálunk efféle kompetencia?

Elvégre – ne tévedjünk – abban a tempóban, amelyben a „0-7-es” Celtic játszik, a magyar játékosok többsége meghalna a pályán. Ha pedig szériában kellene ilyen iramban futballozni, akkor csodák sora történne: a labdarúgók nagy része egymás után többször lehelné ki a lelkét.

Egyéb mirákulumra belátható időn belül nem lehet számítani.

Címkék: Gól rovat

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!