Nem nagy dicsősége – sőt inkább szégyene – a patinás Vasasnak, hogy napjaink minősíthetetlen magyar futballjának a második vonalában játszik. Viszont az elenyészően kevés hazai csapat közé tartozik, amely némi örömöt csempész erősen megfogyatkozott szurkolótáborának életébe. Nem a játékával, hanem magával a ténnyel, hogy hat fordulóval a befejezés előtt az első helyen áll, azaz az NB I. kapujában van.
S összehasonlíthatatlanul nagyobb az esélye átlépni a küszöböt, mint bármely angyalföldi drukkernek bejutnia az együttes szombat délutáni bajnoki mérkőzésére. Ugyan milyen rangadó következhet? – tűnődhet az olvasó. Soroksár–Vasas meccs lesz. S a rendőrség a helyszíni bejárás során megállapította, hogy a Haraszti úti pálya nézőterének egy része balesetveszélyes, ráadásul a hazai és a vendégszurkolókat sem a beléptetéskor, sem a találkozó alatt nem lehet biztonságosan elkülöníteni.
Ennek nyomán a budapesti rendőrfőkapitány már március 12-én határozatban tiltotta meg a nézők beengedését az áprilisi derbire, majd az első számú fővárosi elöljáró rendészeti helyettese, Kuczik János Zoltán rendőr ezredes a napokban levélben emlékeztette Farkas Kálmánt, a Soroksár ügyvezetőjét a találkozó zárt kapus megrendezésének feltétlen szükségességére. Összegyűlt volna akár 600 embert magába foglaló tömeg is! A Vasas legutóbbi vendégjátékán, Szigetszentmiklóson ennyien voltak. Igaz, az ottani, messze földön híres sporttelep biztonságtechnikai megoldásait fél Európa irigységgel vegyes kíváncsisággal tanulmányozza…
Soroksáron azonban nem értik az idők szavát. Bár ébreszt némi kétséget a karhatalmi döntést illetően, hogy a XXIII. kerületi klub tizenkét hazai mérkőzése közül tízet nézők előtt tarthatott, csupán a ZTE és a Vasas elleni meccs nem kerülhette el a „csendrendeletet”. A verdiktben állítólag szerepet játszott, hogy a piros-kék szurkolók két másik helyszínen hang- és fénygránátot dobtak a pályára, ám ez bárhol megtörténhet – főként, ha olyan hallatlanul veszedelmes társaságról van szó, amilyen a félelmetes angyalföldi brigád –, ám Soroksáron kívül mindenhova bemehetett ez a fenyegetően nagy létszámú és az egész országban rettegett kompánia…
Ezzel együtt meggyőződésem: a rendőrséget a legnemesebb szándék vezette. A vezérkar nyilván úgy gondolkozott: a ma embere akkor jár a legjobban, ha ebből a szörnyű magyar labdarúgásból minél kevesebbet lát. Ezt szem előtt tartva a rövid távú cél az lehet, hogy kiterjesztik a kímélő üzemmódot, azaz az összes mérkőzést zárt kapusnak nyilvánítják. A nívóban ugyanis egyhamar nem várható kedvező változás…
Azt a magasságot pedig, ahol a szép időkben volt a színvonal, talán soha nem sikerül reprodukálni. Emlékszem én egy Egyetértés–Vasasra 1968-ból, amelyen 10 000 (azaz tízezer) drukker tolongott Soroksáron. A találkozót a nyolcadik fordulóban rendezték; az első hét kört a házigazda együttes egy győzelemmel, hat döntetlennel és 4-3-as gólkülönbséggel abszolválta. Majd a szünetben a Kenderesi – Makray, Mészöly, Vidáts, Ihász – Menczel, Fister – Molnár, Puskás, Farkas (Somogyvári), Korsós összetételű gálagárdával szemben is 1-0-ra vezetett, de végül 4-2-re kikapott.
Az persze még futball volt. Most meg – a mérhetetlen minőség korában – szinte valamennyi meccs idegileg, továbbá ér- és szívrendszerileg kiemelt kockázatú.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!