Mondhat Gary Lineker bármit, már megint nem a németek nyernek.
Már megint nem, ezt hangsúlyozni kell, hiszen a német labdarúgó-válogatott legutóbb húsz esztendeje volt Európa-bajnok; azóta a mostani az ötödik kontinenstorna, de arany nuku. A favoritok számára ezúttal különösen fájó a kiesés, hiszen ők védik a világbajnoki címet, és az Eb-elődöntőben – jelentős technikai fölényük ellenére – saját magukat verték meg a franciákkal szemben két „öngóllal”. A 2-0-s meccsen ugyan kizárólag Antoine Griezmann iratkozott fel az eredményjelző táblára, ám tizenegyesrúgása előtt Bastian Schweinsteiger kideríthetetlen okból ütött bele a labdába – úgy tetszik, a Zika-víruson kívül terjed a Thiago Silva-kór is –, majd a németek addig-addig passzolgattak-ügyetlenkedtek (Manuel Neuer kapussal együtt) a tizenhatosukon belül, amíg a franciák talizmánja az üres kapuba pöckölte az ajándéklabdát.
Ezért aztán portugál–francia döntő lesz vasárnap este kilenc órától Párizsban, s bár az első franciaországi Eb teljes csőd volt a házigazdák számára – az 1960-ban tartott négyes döntő negyedik helyét „sikerült” megszerezniük –, a következő két rendezés alkalmával minden klappolt. (Az idén sem elmaradó szerencse tekintetében is.) Előbb 1984-ben az Európa-, majd 1998-ban a világbajnokságon arattak diadalt hazai környezetben a kékek, s most meglehet a mesterhármas, mert az ellenfélről sok minden mondható, csak az nem, hogy csúcsformában futballozna. Portugália legjobbjai hat találkozójuk közül négyet zártak döntetlennel – mint emlékezetes, a magyarok 3-3-at értek el ellenük Lyonban –, és két győzelmükből az egyiket a kétszer negyedórás hosszabbításban érték el (Ricardo Quaresma a 117. percben küldte a nyolcaddöntőben vívott mérkőzés egyetlen gólját a horvátok hálójába).
Hogy a franciák mégsem mehetnek biztosra, az nagyrészt azért van, mert a „kertek alatt” a csúcstalálkozóra érkező vetélytárs csatárkettősében szerepel Cristiano Ronaldo. Ez az ember pedig, mint tudjuk, bárhol, bármikor képes gólt szerezni, akár a döntőben a Stade de France-ban is. Ráadásul egy csapatnak, amely ibolyaszerény mérleggel is finalista, a végjátékban szintén lehet mázlija; akár olyan nagy is, amilyen a francia együttesnek volt az elődöntőben...
Hogy a felemelt létszámú, hosszúra nyúlt Európa-bajnokság záró meccsén melyik válogatott nyer, az természetesen nem tudható. Ám a marseille-i Velodrome eksztatikus közönsége az izlandi drukkerektől átvett sajátos ütemű tapssal és „Huh!” kiáltással köszöntötte a francia csapatot a döntőbe jutásról határozó mérkőzés után. A negyeddöntős játékosaival is feltűnést keltő 330 ezer lakosú kis szigetországról nyugodt szívvel kijelenthető: hódított a kontinenstornán.
Azért Linekernek még nem kell újrafogalmaznia híres mondását, hogy – ha a németek nem is – az izlandiak nyernek...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
